Bejárjuk Tolnát, de legfőképpen Baranyát

Most már tényleg elmondhatjuk magunkról az elmúlt évek kupaszereplései alapján, hogy bejárjuk Tolnát, Baranyát. Legfőképpen persze Baranyát, hiszen a 2018 óta íródó és egy évre megszakított élvonalbeli időszakunkban immár a negyedik baranyai csapat vendége leszünk a Mol Magyar Kupában. Legközelebb Nagykozárba megyünk ugyebár.

A 2018-2019-es kiírás hasonló fázisában az akkor NB III-as Szentlőrincet győztük le – hosszabbítás után – 4–1-re, a következő, 2019-2020-as sorozatban nem értük be ennyivel, egyenesen két utunk vezetett Baranyába. A 32 közé jutásért 2–1-re felülmúltuk az azidőben harmadosztályú Kozármislenyt, „jutalmul” a következő körben mehettünk megint arrafelé, Pécsre, ahol a szintén NB III-as PMFC 1–0-val kiütött bennünket.

A baranyai barangolások ezzel véget is értek egy időre (azért a 2024-2025-ös NB II-es évünkben megint előfordultunk Szentlőrincen és Kozármislenyben...), de utazni azért még kellett jócskán: Supka Attila irányításával, 2020-2021-ben a Komárom-Esztergom megyei I. osztályú Kecskédre mentünk, és ennek az időszaknak a gólcsúcsát elérve 10–0-ra nyertünk. Nem rossz előjel, hogy abban a sorozatban az elődöntőig masíroztunk. Szemünk sem rebbent, hogy abban a kiírásban voltunk Kecskeméten és Soroksáron is, aztán a nyolc közé jutásért az NB II-es szombathelyi Haladás vendégeként nyertünk 1–0-ra, majd a negyed- (Zalaegerszeg 6–1) és az elődöntőben (Újpest 0–1) már ki sem mozdultunk a Várkertből.

A 2021-2022-es évadban a szomszédosnak mondható Debrecenben, az NB III-as DEAC vendégeként kezdtünk (2–0), majd hazai pályán az MTK-t győztük le (4–1), hogy az újpesti nyolcaddöntővel (1–2) érjen véget a menetelés – ebben az évben tehát nem a kupában megtett kilométerek miatt szorult plusz szervizelésre a csapatbuszunk.

Nem úgy 2022-2023-ban, amikor a budapesti túrák (BVSC, ESMTK, Budafok) közé becsúszott egy mosonmagyaróvári maratoni is, az akkor NB II-es ellenfél vendégeként nyertünk 3–0-ra.

2023-2024-ben a paksi volt a legtávolabbi utunk (hogy valóban járjunk Tolnában is...), az elődöntőt veszítettük el ott 2–1-re, előtte azért megfordultunk Pilisen (2019 után újra), Óbudán és Tiszakécskén is, a paksi meccs közvetlen előzményeként pedig az MTK-t ejtettük ki otthon.

Másodosztályú csapatként, a 2024-2025-ös sorozatban megint eljutottunk Óbudára (csak akkor nem az Unione, hanem az NB III-as III. Kerületi TVE vendégeként), hogy aztán utazhassunk a Veszprém megyei I. osztályú Balatonalmádiba, ahol 4–0-ra nyertünk. És ez még nem minden! A nyolc közé jutásért kiruccantunk a „közeli” Sopronba, ahol az NB III-as hazaiakat múltuk felül 3–0-ra, így a negyeddöntőben visszakaptuk a Paksot, de már hazai pályán, a tolnaiak pedig megint a mi testünkön keresztül (0–1) léptek egyet a későbbi kupagyőzelmük felé.

Tavaly aztán először fordult elő a vizsgált időszakban, hogy már a számunkra első fordulóban kiestünk, de legalább a távoli Ajkán, ahol egy évvel korábban NB II-es bajnokin 3–2-re, ekkor a kupában 3–1-re kaptunk ki.

Itt tartunk most, mehetünk a baranyai Nagykozárba (496 kilométer, csak oda...), a sorsolás tehát ötvözi a korábbi évek hagyományait: jó messzire kell utaznunk, megye egyes riválishoz, amelynek természetesen megadjuk majd a kellő tiszteletet.

A borítófotón: Gólöröm 2019-ből, Kozármislenyből a még ma is aktív Lucas (szemben, alul) és Hej Viktor (30), továbbá Rados Protics (balra, hátul), a legendás Anderson Pico (felül) és az évekig klubunkat szolgáló Gosztonyi András részvételével

Fotó: Nyulak Nikoletta