Vízesésen át vezetett az út
A sok jó ember elfért végül a fedett helyek alatt is.
Az egy dolog, hogy az első félidőre szétázott, majd a szünetben edzésszerelésre cserélt díszöltönyét Csizmadia Csabának, a Budafok élvonalban debütáló edzőjének nem is a tisztítóba kell vinnie, hanem valószínűleg egyenesen a kukába dobnia, de kérdés, mekkora kár keletkezett a BMTE öltözőépületében.
A lefújás után a pályához vezető játékosfolyosóban hömpölygött a víz, ami magával hozott nem kevés sarat, a vendégöltöző felé tartva pedig egy Niagara nagyságú vízesésen kellett áthámozniuk magukat a kisvárdaiaknak. A sajtószoba felé vezető folyosón is cipőtalpig állt a víz, a környező utcákon pedig úgy hömpölygött, hogy az ember abban bokáig süllyedt. Ítéletidő övezte tehát a bajnoki bemutatkozásunkat, azt sem tudtuk, hogy az időjárás vagy az eredmény miatt bosszankodjunk jobban. Persze, beértük volna azzal, ha az esőben kellett volna győzelmi dalt énekelni a szurkolóinkkal.
Apropó, szurkolók. A vendégszektor vélhetően nemcsak kisvárdai érzelmű szurkolókkal telt meg, így amikor a Várkerti Vitézek nem sokkal a kezdés előtt megérkeztek a létesítményhez, azzal szembesültek, hogy már nincs eladó jegy. A Vitézek aztán – hála a budafokiak rugalmasságának – néhány perc késéssel elfoglalhatták helyüket a lelátón, és szerencsére abból sem lett baj, hogy az eső miatt alaposan össze kellett húzniuk magukat a drukkereknek, így aztán keveredett egymással a vendég- és a magát csak vendégnek tartó szurkoló. Kiderült, hogy sok jó ember a fedett részen is elfér...