Vért kell izzadni a helyzetekét, a feljutásért
Könnyen ajándékozott gólt az ellenfélnek a Kisvárda, így a Barcika ellen nem érte el a sikert érő döntetlent.
Kétesélyesre szűkült a második helyért vívott harc az NB II-ben, immár matematikailag is biztos, hogy a bajnok MTK mögött kiadó másik feljutó helyre a Kisvárda Master Good vagy a Békéscsaba lehet jó. A várdaiak vasárnap akár egy döntetlennel is lezárhatták volna a hetek óta halogatott döntést, ám nem sikerült kihasználni, hogy a viharsarkiak 1–1-es döntetlent játszottak a Budaörs vendégeként. Ez esetben ugyanis nekik is elég lett volna az egy pont Putnokon, a Kazincbarcika ellen, de 1–1-es első félidő után 3–1-re nyertek a „hazaiak”.
– Abban a gondolkodásban van a veszély, hogy ha „most nem nyerünk, akkor majd a jövő héten”, és emiatt úgy tűnik, akaratban most nem tudtunk annyit nyújtani, hogy a párharcok többségét mi nyerjük meg – mondta Kondás Elemér, a kisvárdaiak vezetőedzője. – Az ellenfél viszont valóban az utolsó szalmaszálak egyikébe kapaszkodott, ez érezhető volt a harcmodorán is. Ezzel együtt nem kezdtük rosszul a találkozót, a megpattanó labdából kapott gólt követően viszonylag gyorsan sikerült kiegyenlíteni. Utána nem sok helyzet alakult egyik kapu előtt sem, inkább nálunk volt a labda, ám sajnos a második félidő derekán egy labdavesztést követő kontrából gólt kaptunk. Elkerülhető szituáció volt, hiszen nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy esetleg megállítsuk vagy utolérjük a ziccerben kilépő játékost. Miközben a csatárainknak vért kell izzadniuk ahhoz, hogy egyáltalán helyzetbe tudjanak kerülni, mi szinte tálcán kínáltuk a gólszerzés esélyét a barcikaiaknak.
Utólag tehát kiderült, hogy a döntetlennel is biztossá vált volna a feljutás. Valakit megbíztak azzal a várdai kispadon, hogy a Budaörs–Békéscsaba meccs fejleményeit figyelje?
– Nem, csak a végén tudtuk meg az eredményeket – felelte a vezetőedző. – Alakulhatott volna úgy is, hogy vereség esetén is megvan a feljutás, de erre én azt mondom, ne így érjük el a célt, hanem úgy, hogy mi kaparjuk ki saját magunknak a gesztenyét. Ehhez most a döntetlen elegendő lett volna, de nem jött össze. Ezért a célért néhány játékos most is meg tudott feszülni, de akadt néhány olyan, aki ha ellenállásba ütközött, akkor sorra elveszítette a párharcait. A folytatást illetően is meg van kötve kicsit a kezünk, hiszen sérülés miatt hiányzóink vannak, de nincs mese, alaposan fel kell készülnünk, hogy a Szeged elleni hazai meccsen végre célba érjünk. Sajnálom, hogy a mérkőzésre bennünket szép számban elkísérő szurkolóknak ezúttal nem tudtunk örömet okozni, de azon leszünk, hogy vasárnap kárpótoljuk őket.
Ha az sikerül, akkor mindenki tudja, hogy az mit is jelent…