Van még szülésnaposunk

A csapat év eleji születésnaposairól szóló frissített haradásunkban említettük, hogy jócskán vannak ünnepeltjeink, hiszen Kujbus György felszerelésfelelős-masszőr január 3-án, Bohdan Melnik jobbhátvéd január 4-én, Claudiu Bumba középpályás január 5-én, Szabó Attila kapusedző pedig január 6-án látta meg a napvilágot. Január 7-én az Attilák voltak az ünnepeltek, 8-án pedig Jelena Richárd lett hirtelen 22 esztendős. Nála azonban felmerül egy kérdés (amellett, hogy utólag is éltesse az Isten jó sokáig), hogy egyáltalán Kisvárda Master Good-játékosnak tekinthető-e már. Merthogy a szerződtetését hivatalosan még nem jelentettük be.

„Úgy gondolom, hogy igen, mert már szóban mindenben megállapodtunk, miként abban is, hogy az edzőtáborból való hazatérés után írjuk alá a szerződést” – vallott színt Jelena Richárd, akit a kozármislenyi kupamérkőzésünkön szúrtunk ki magunknak. – Az parázs, egyben szoros mérkőzés volt, amilyen mi, tehát a Kozármisleny erőn felül teljesített, és a végére kijött a két csapat közötti különbség. Ezzel együtt jó szívvel gondolok vissza arra az összecsapásra.”

A végére kijött a különbség? Jó szívvel gondol vissza a meccsre? De hiszen 2–1-es kisvárdai vezetésnél, a 91. percben éppen Jelena Ricsi volt az, aki a lécre bombázta a mislenyiek büntetőjét, amivel hosszabbításra menthette volna a partit.

„Persze, szerettem volna értékesíteni a tizenegyest, de utólag úgy érzem, a ráadásban felülkerekedett volna a jobb erőben lévő Kisvárda, nekünk pedig nagyon fontos meccsünk következett volna a hétvégén – mondta az őszi szezonban az NB III Közép-csoportjában 12 gólig jutott támadó. – Velem szemben akkor Zöldesi Illés állt a kapuban, azóta még nem beszéltünk arról a szituációról, de biztos kielemezzük majd.”

Jelena Richárd még mindig csak 22 éves (szerda óta ugyebár), de már négy éve annak, hogy nagy reménységnek tartva bemutatkozott az élvonalban – paksi színekben. Talán tarthatna előrébb is a pályafutása, nemde?

„A Honvédnél még elmaradt a bemutatkozásom, Pakson viszont már sor került rá – idézte fel a történetét a 16 NB I-es meccsel rendelkező támadó. – Fiatalként kicsit fejembe szálltak a korán jött sikerek, de úgy érzem, tanulni tudtam a hibáimból. Azóta rájöttem, hogy edzeni kell, ami nem mindig volt jellemző rám. Mostanra viszont már igénylem a munkát. Úgy mentem vissza Kozármislenybe a kisebb műtétem után, hogy egy éven belül újra az NB I-ben szeretnék játszani, most itt vagyok, és szeretnék Kisvárdán bemutatkozni az élvonalban. Tudom jól, hogy van lemaradásom, de türelmes leszek akkor is, ha az első meccseken még nem számolnak velem. A kozármislenyiek is úgy búcsúztak tőlem, és a hozzátartozóim is azt mondták, hogy türelmesnek kell lennem. Ki kell várnom a soromat, és megdolgoznom a helyemért!”