Tett a csapat a respektért
A kecskédiek nagyszerű házigazdák voltak, de erre nem lehettünk tekintettel – HELYSZÍNI BESZÁMOLÓ, KÉPGALÉRIÁVAL
Milyen más állat hangját hallhatta meg elsőként az ember Kecskédre érkezve, mint a kecskéét? Mint kiderült, Rozi nem véletlenül tartózkodott a takaros sporttelep kerítésén belül, ő ugyanis a kecskédiek díszbe öltöztetett kabalaállata – és ettől egy kicsit máris Kölnben érezhette magát az ember…
Amúgy le a kalappal a kecskédiek előtt! Nemcsak a biztonságra ügyeltek, hanem lesték minden kívánságunkat, megkaptuk a klubház mindkét öltözőjét, míg a hazaiak a közeli iskolában öltöttek meccsszerelést. Szalados Szabolcs klubelnök ajándékkal meglepve köszöntötte fel születésnapos edzőnkét, Supka Attilát, a nép meg csak gyűlt a mérkőzésre, és slágerek „kecskédesített” változatának éneklésével hangolódott a meccsre.
„Fábinak a bal lába, az ellenfelek halála”
„Nappal játszunk a labdával, éjszaka a Mariskával.”
Dolgozik az epe, dolgozik a máj, de a Kecskéd a király”
Énekelték a srófákat rendületlenül a hazai szurkolók, miközben a pályán rendületlenül kapták a gólokat a kedvencek. Ha úgy tetszik, csapatunk azzal adta meg a tiszteletet a Komárom-Esztergom megyei bajnokságban negyedik helyen álló hazaiaknak, hogy komolyan vette a mérkőzést. Alig tíz percnyi játék után hárommal vezettünk, így el is hesegethettük magunktól a tavalyi és az előtti megpróbáltatásokat, amikor a kupa hasonló szakaszában rendre csak 1–0-ra nyertünk. Aztán elzártuk a gólcsapot, Claudiu Bumba viszont jobbról és balról adhatta be a szögleteket, az előnyt azonban szép akció végén Driton Camaj növelte.
Supka Attila a szünetben kihasználta mindhárom cserelehetőségét (a többiek elmentek a kapu mögé melegíteni, de nem azért, mert az esetleges hosszabbítás újabb cserelési esélyt biztosított volna…), és a hazaiak pechjére Kovácsréti Márk és Sassá igen motiváltan állt be. Mindketten dupláztak, a második játékrészben Bumba is (aki így három találattal, a mezőny legeredményesebbjeként zárt a meccset), így a második félidőben féltucatot tettünk hozzá az addigi négy gólhoz, így tíz találatig jutottunk, ami tétmeccsen, bárki ellen dicséretes. Az egyik Sassá-gól Fábi, azaz Fábián Richárd megénekelt bal lábáról perdült a hazai kapuba…
A kecskédieket ez mit sem zavarta, lelkesen megünnepelték kedvenceiket. Mint elmondták, nagy megtiszteltetés volt a számukra, hogy a Dunaújváros 1979-es látogatása után újra NB I-es csapatot fogadhattak. Mi pedig arra lehetünk büszkék, hogy ekkora respektje volt a csapatunknak, amelyet tovább lehet építeni a bajnokságban és a kupasorozatban aratott győzelmekkel.
MOL MAGYAR KUPA: A LEGJOBB 64 KÖZÉ JUTÁSÉRT
Wati-Kecskéd KSK–Kisvárda Master Good 0–10 (0–4)
Kecskéd, 1000 néző, v.: Jakab Á.
KECSKÉD: Bábszki (Pásku, 80.) – Vadkerti, Berki, Fábián, Simon P. – Greskó, Hagymási – Katóka (Kocsán, 58.), Tomayer (Schmidt, 68.), Pető D. – Kiss M. Edző: Linczmaier László
KISVÁRDA: Minca – Hej, Kravcsenko, Rubus, Baranyai Á. – Lucas (Kovácsréti, a szünetben), Szimovics (Karaszjuk, a szünetben) – Navrátil (Sassá, a szünetben), Bumba, Camaj – Horváth Z. Vezetőedző: Supka Attila
Gólszerző: Szimovics (0–1) az 5., Horváth Z. (0–2) a 10., Bumba (0–3) a 11., Camaj (0–4) a 31., Kovácsréti (0–5) az 54., Sassá (0–6) az 56., Kovácsréti (0–7) a 73., Bumba (0–8) a 82., Sassá (0–9) a 85., Bumba (0–10) a 90. percben
