Százados a kapuban

Dombó Dávid rádöbbenhetett arra, hogy mekkora rendező az élet. A kisvárdai csapatban első alkalommal, 2020. január 25-én épp a Mezőkövesden lépett pályára – ott, ahonnan napokkal korábban távozott.

Az ötvenedik, kisvárdai színekben játszott NB I-es mérkőzése alkalmából, idén augusztus 28-án pont a Mezőkövesd elleni hazai mérkőzés előtt köszöntöttük.

Most pedig, amikor vasárnap eléri a századik élvonalbeli mérkőzését, ki más lenne az ellenfél, mint a Mezőkövesd. Csakis ennek a két csapatnak a színeiben szerepelt élvonalbeli mérkőzésen, 39 alkalommal mezőkövesdiként és 60-szor kisvárdaiként.

„Minderről az jut eszembe, hogy semmi nincs véletlenül az életben – állapította meg az összefüggések kapcsán Dombó Dávid. – Amikor számolgattam, hogy melyik meccsen érhetem el a mérföldkövet jelentő századikat, akkor láttam, ha minden jól megy, a Fehérvár ellenin jubilálhatok. Aztán jött a Gyirmóton elszenvedett sérülésem, ami miatt ki kellett hagynom az MTK elleni bajnokit, így csúszott egyet a jubileumom. Így aztán az állt elő, hogy az első élvonalbeli meccsemet mezőkövesdiként játszottam, az első kisvárdait a Mezőkövesd ellen, miként a jelek szerint a századikat is. Ettől még erre a meccsre is ugyanúgy készülök, mint a többire, mezőkövesdi oldalon a szép emlékek mellett a régi cimborák közül Cseri Tamás és Matija Katanec maradt meg, a csapat nagy része távozásom óta kicserélődött”

A kapus 28 évesen igazán ideális korban van, de vajon gyerekként eszébe jutott, hogy elérheti ezt a mérföldkövet. És ha igen, mikorra?

„Én is megfogalmaztam célokat a pályafutásom elején, a magyar bajnokságban a legmagasabb szintig kívántam eljutni, ez sikerült – így Dombó Dávid. – A válogatottság és a nemzetközi karrier is célkeresztbe került, ezekről sem mondtam még le. A századik bajnokim után is szeretnék még sok meccsen lehetőséghez jutni, hogy ez az NB I-ben vagy más bajnokságban valósul meg, az még a jövő zenéje, de mindent megteszek azért, hogy az álmaimat elérjem.”

Dombó Dávid a „Dunántúl Athénjában”, Pápán született, majd nyugatabbra, Szombathelyre került. Azóta viszont a „vadkelet” felé vette az irányt, Mezőkövesd után Kisvárda következett. Milyen az élet errefelé?

„Valóban messze kerültem a nyugati országrésztől, ahol a fiatalabb éveimet töltöttem – utazta át időben és térben is az országot a jubileumra készülő Dombó Dávid, aki eddigi 60 kisvárdai mérkőzése közül 27 alkalommal viselte a csapatkapitányi karszalagot. – Az önállóvá válás szempontjából talán jót is tett nekem a váltás, jól is érzem magam Kisvárdán, és könnyebbséget jelent, hogy a menyasszonyom is velem van, ahogy a kutyusunk is.”

Mit kíván az ember magának a századik meccsére? Bravúrokkal kiharcolt döntetlent, vagy „munkanélküliség” mellett megszerzett győzelmet?

„Mindenféleképpen győzelmet, és ha az sem baj, ha közben lesz munkám bőven” – fogalmazta meg kívánságát jubiláló kapusunk.