Rab-gólokkal menekültek

Ahogy már korábban is írtunk róla, a 2009-2010-es bajnokságban meglegyintette a Várda SE-t a kiesés szele – a megyei I. osztályban. Tíz éve ezen a napon, vagyis 2010. április 18-án kieső helyről, a 18 csapatos mezőny 16. helyezettjeként várta a kisvárdai csapat a gyulaházi mérkőzését, még úgy is, hogy az előző játéknapon az éllovas Nagyhalászt győzte le hazai pályán 2–0-ra. A javulás jelei tehát már érzékelhetőek voltak, a Nagyhalász elleni meccstől számítva kezdetét vette egy négy győzelemből álló sorozat, amely után máris a 12. pozícióban találta magát a csapat. Ennek a szériának volt a része a Gyulaházán aratott 3–0-s siker, amelyből Rab László két góllal vette ki a részét – azokat öt percen belül szerezte. Pedig a teljes második félidőt emberhátrányban küzdötte végig a vendégcsapat.

„Egy gólt lőttem, egyet pedig fejeltem – emlékezett a történtekre Rab László, aki a lábbal elért gólját tizenegyesből szerezte Gyulaházán. – A tavaszi szezon előtt érkeztem Kisvárdára Mándokról, és az egy kicsit zaklatott időszak volt, sokáig a kiesés ellen küzdöttünk, edzőcserék is voltak. Azért is próbálták megerősíteni a csapatot, hogy ne történjem meg velünk a csúfság. Tősgyökeres borsodi gyerek vagyok, de több szabolcsi csapatban is szerepeltem, Tuzséron az NB II-ben, de kisvárdai időszakomból is volt kettő. Az említett mérkőzést már a második korszakomban játszottuk. Ez egy évig tartott, vagyis a jól sikerült 2010-es ősz után, amikor egyértelmű esélyeivé váltunk a bajnoki címnek, ismét távoztam, akkor Cigándra. Ott sajnos megsérültem, egy edzésen elszenvedett keresztszalag-szakadás miatt került hullámvölgybe a pályafutásom, és bár alacsonyabb osztályokban is próbálkoztam még, sajnos, be kellett látnom, a térdem már nem egészséges.

A 34 éves korábbi csatár manapság Cigándon él, és két gyermek boldog édesapja, a család pedig a nyáron tovább gyarapodik, érkezik a harmadik gyermek, egyben a második kislány.

Rab László emlékezetei szerint a gyulaházi összecsapáson (amelyre mindössze három cserejátékost tudtak benevezni a kisvárdaiak, és nem volt közöttük kapus…) már Mészáros Károly ült megbízott edzőként a kispadon Seres Zsolt önkéntes távozása után, de beszédes mindaz, amit Petranics Szergej megbízott játékos-edzői minőségében nyilatkozott a gyulaházi győzelmet követően: „Seres Zsoltot visszavárjuk.”

Érdekes és mozgalmas idők voltak azok…

2010. ÁPRILIS 18.

2009-2010-ES IDÉNY, SZI-ZO SPORT-DR. ZILAHI MEGYEI I. OSZTÁLY, 23. FORDULÓ

GYULAHÁZA KSE–VÁRDA SE 0–3 (0–1)

Gyulaháza, 250 néző, v.: Homonai

Gyulaháza: Csobolya – Bardi B. (Haga S., a szünetben), Gáti Sz., Deák Z., Tóth G., Kapin M., Bombera, Petró F., Éles I., Deák B., Molnár G. Edző: Bardi Attila

Várda SE: Petranics – Szőlősi L., Mező Á., Mándi A., Krizán – Dallos, Kovács L., Szabó Á., Lovas I. (Szántó Cs., 79.) – Rab (Koi, 83.), Oprea (Bodnár Z., 87.). Megbízott játékos-edző: Petranics Szergej

Gól: Lovas I. (0–1) a 32., Rab (0–2) a 71, Rab (11-esből, 0–3) a 76. percben. Kiállítva: Kovács L. a 41. percben

A borítófotón: Ez már a 2010 őszi kisvárdai csapat, az álló sorban középen, kék felsőben Rab László

Holnapi emlékünk: A kapitány első kisvárdai gólja