Pont egy év kellett a visszajutáshoz
Szakvezetői értékelések a békéscsabai döntetlen után.
Csató Sándor, a Békéscsaba vezetőedzője: „Gratulálok a Kisvárdának a feljutásához! Ha a meccs előtt azt mondja valaki, hogy egy pontot szerzünk, aláírtuk volna. Az, hogy mi vezettünk az elején, minket bénított meg, nem mertünk labdát birtokolni. A második félidőt meg úgy kezdtük, ahogy nem illik, kaptunk két pontrúgásból gólt. Ezután azonban mindenki beletette a melót, felszabadultan játszottunk, sok helyzetet alakítottunk ki.”
Révész Attila, a Kisvárda Master Good: „Az első gondolat, ami eszembe jut, egy dátum, méghozzá május negyedike. Napra pontosan egy évvel ezelőtt az orrunkat lógattuk a felcsúti öltözőben, a Puskás Akadémiától elszenvedett vereség után, akkor dőlt el végleg, hogy kiestünk. Akkor kötöttünk egy szövetséget a játékosokkal, hogy visszajutunk. És lám! Napra pontosan egy évvel később, május negyedikén újra NB I-esek lettünk! Nagyon nagy dolog ez! A bajnoki címet most még nem tudtuk megünnepelni, de biztos vagyok benne, hogy az is meglesz, egy győzelem vagy két döntetlen szükségeltetik hozzá. Ami ezt a meccset illeti, a Békéscsaba mélyen visszaállt, és Czékus Ádám megugrásaira alapozott. Ő a mi játékosunk, kölcsönben szerepel Békéscsabán, megnehezítette az éltünket, hiszen a végén is ő egyenlített. Addigra rendeztük a sorainkat, a szünetben szerkezetet váltottunk sikerült gyorsan megfordítani az állást. A végén az eredmény tartására rendezkedtünk be, akkor is, amikor már döntetlen volt az állás, mert tudtuk, a feljutás azzal is meglehet. Meg is lett, ezért jöttünk!
