Nem kérdés, magyar válogatott lenne

Az U14-es bajnokságban kétszer 40 percesek a mérkőzések, így a Mol Fehérvár FC–Várda LA korosztályos élvonalbeli bajnokin a találkozó utolsó percére ugrott a mutató, amikor a kaputól 17 méterre szabadrúgáshoz jutottak a kisvárdaiak. Előtte, 2–0-s vezetésnél biztos győztesnek látszódtak a vendégek, a fehérváriak egyenlítését követően viszont olyan fordulatot vett a meccs, hogy már-már a döntetlennel is beérték volna a várdaiak.

És akkor elérkezett a meccs 80. perce.

„Nem volt teljesen egyértelmű, hogy enyém lesz a szabadrúgás elvégzésének lehetősége, hiszen nem csak én voltam rá kijelölve – mondta a szituációból végül győztes gólt (3–2) szerzett kisvárdai játékos, Racskó Márk. – Abban a pillanatban viszont úgy éreztem, nekem kell a labda mögé állnom, mert éreztem, be fogom lőni. Felmértem, hogy a kapus kicsit rosszul állította fel a sorfalat, így csak arra kellett törekednem, kellő erővel lőjem a jobb alsó sarok irányába a labdát, nehogy a kapus odaérjen. Sikerült.”

Nem minden előzmény nélküli a történet, hiszen a felkészülési időszakban is született győzelmet eredményező Racskó-gól közvetlenül a lefújás előtt.

„A Munkács ellen játszottunk, és a hajrához érkezve kettő egyre vezetett az ellenfél – emlékezett a februárban történtekre Márk. – Ekkor előreléptem egy sorral, és sikerült két gólt fejelnem, a másodikat, a győztest a hosszabbításban.”

A 14. születésnapját egy hónap múlva betöltő játékosunk eredeti posztja középpályás, ám a létszámhiány miatt gyakran a védelemben találja magát, de mint látható, akkor sem riad meg, ha a csatársorba kell előrelépnie. A tehetséges játékosnak nemcsak rövid, hosszútávon is komoly tervei vannak a futballal.

„Célom az, hogy élvonalbeli labdarúgó legyek, ha lehet, kisvárdai színekben. Utána pedig megcéloznám valamelyik külföldi bajnokságot, és természetesen szeretnék válogatott játékos lenni. Hogy milyen színekben? Nem kérdés, magyar.”

A kérdés mégis azért volt jogos, mert Racskó Márk szlovákiai illetőségű játékos, Kisvárdától hatvan kilométerre, a magyar-szlovák határ túloldalán, Csicseren él és Nagyszelmencre jár iskolába. Edzésre pedig nap, mint nap Kisvárdára, ugyebár. Ahhoz, hogy magyar állampolgár és válogatott legyen egyszer, le kell majd mondania a szlovák útleveléről.

„A mi településünkön, Csicseren nincs felső tagozatos iskola, ezért minden nap a húsz kilométerre található Nagyszelmencre járok – mondta a nyolcadik évfolyamos, de a szlovák iskolarendszerben még nem végzős általános iskolai tanuló, Racskó Márk. – Délután fél kettőre érek haza, marad másfél órám az otthoni tanulásra, háromkor pedig apukámmal indulunk az edzésre, Kisvárdára. Nagyon feszes így a napirendem, de úgy vagyok vele, valamit valamiért.”

Racskó Márk elárulta, a szlovák nyelvvel nem áll olyan jól, mint a magyarral, és bár már kapott meghívást a kelet-szlovák korosztályos válogatottba, elképzelhetetlennek tartja, hogy ne a magyar válogatottakban jusson majd szerephez. Világéletében a magyar bajnoki rendszerhez tartozott, hatévesen előbb Cigándra került, majd 2015-ben lett a kisvárdaiak játékosa.

„Minden olyan gyorsan történt a székesfehérvári bajnokink után. A hazaérkezést követően tudtuk meg, hogy egy ideig ez volt az utolsó bajnokink, aztán kiderült, edzésre sem tudunk járni. Van itthon egy kis konditermünk, ott tartom karban magam és persze futóedzéseket is végzek. Mindannyian bízunk benne, hogy mielőbb véget ér ez az állapot, és folytatni tudjuk a bajnokságot, amelynek tavaszi szezonja jól kezdődött a számunkra, hiszen mindhárom mérkőzésünket megnyertük” – reménykedett Racskó Márk.