Nagy találkozás: Vári és Várda

Komolyan gondolta: azért igazolt Kisvárdára, hogy még egyszer az NB I-ben játszhasson. Pedig amikor Vári Barnabás ezt nyilatkozta, 2015 nyarán, inkább mosolyra késztette az embert, mintsem őszintén helyeslő bólogatásra.

Aztán elérte a célt a csapattal, és a lehető legtöbbet is tette érte. Szolnokról érkezett az NB III-ból a másodosztályba visszajutó csapatba (mások mellett Cseri Tamással, Koszta Márkkal, Lázár Zsolttal vagy éppen Tarczy Pállal, Hadaró Valentinnel és Koronczi Bencével együtt), amely akkor a várkerti pályán játszott, és nemhogy a stadion, még az új klubház tervei sem léteztek.

Vári Barnabás célja azonban megvalósult, előbb a negyedik, majd a harmadik és a második helyen zárt a csapattal a másodosztályban, utóbbi pozíció a feljutást jelentette. És a bajnokság háromnegyedén keresztül oszlopos tagja volt a végül NB I-ben maradt újoncnak is.

Az NB II-ben összesen 93 meccset játszott kisvárdai színekben, ezeken 11 gólt szerzett. Az NB I-ben 23 meccsig jutott és három gólt ért el, tehát kisvárdai játékosként 116 bajnoki meccsen 14 találatot jegyez – miközben a négy év alatt a létező összes mezőnyjátékos-poszton megfordult. Kivívta a szurkolók szeretetét, a drukkerek nem feledkeztek el köszönteni a 100., kisvárdai színekben játszott bajnoki meccse alkalmából.

Az ő góljával szerezte meg a Várda története első NB I-es győzelmét, az ő nevéhez fűződik első kisvárdai találat az új Várkerti Stadionban, viselhette a csapatkapitányi karszalagot. Beírta magát a kisvárdai labdarúgás történetébe!

Neki itt játszania kellett! Vári névvel Várdán – kihagyhatatlan. Vario fantázianevet viselő autójába az utolsó Várdára vezető útjára úgy szállt be, hogy a jobbján ült menyasszonya, akinek családja a kárpátaljai Váriból származik. Gyanítjuk, már csak ezek miatt sem fogja feledni Kisvárdát – mi sem őt!

Még volt egy év a szerződéséből, hogy mégis váltságdíj megfizetése nélkül távozhatott, az az ő esetében érdem. Hogy legyen még egy csapat, ahol – Dunaújvároshoz, Pakshoz, Szolnokhoz és Kisvárdához hasonlóan – akár legalább négy évet is lehúzhasson. Mert nem vándomadár típus, ezt mi is megtapasztaltuk.

Vári Barnabás hétfőn elköszönt Kisvárdától. Köszönünk mindent, Barna! Azokat a szavakat is, amelyeket a szurkolóknak írtál, és ezennel mi is tolmácsoljuk:

„2015.07.01–2019.05.31.

Kedves Várkerti Vitézek!

Nem is tudom/tudtam, hol kezdjem soraimat, ugyanis sosem nagyokat mondani szerettem, hanem tetteimmel bizonyítani. Érkezésem és távozásom dátumát jegyeztem fel, de nem is ez a fontos, hanem az ezidő alatti négy évben történt események, amelyeket közösön átéltünk.

Rengeteg pozitív dolog történt velünk. Megtapasztaltam azt a töretlen fanatizmust, hangulatot, lelkesedést, kitartást a csapat mellett, amelyek nélkül a sport elképzelhetetlen. Sosem gondoltam, hogy egy ilyen kis városnak ilyen sokat tud jelenteni a sportélet, ami itt felülírt mindent! Nagyon komoly részesei vagytok minden pillanatnak!

Eljött az idő, hogy elköszönjek tőletek és az utolsó sorsdöntő meccsen kifeszített drapérián ékeskedő kiírást kívánom nektek sok-sok éven keresztül: Nekünk tetszik az NB I, ezért maradunk!

Köszönök szépen mindent!

Kis-vár-da! KISVÁRDA!”