Nagy gól és kis fóbia

A 2016-2017-es NB II-es bajnokság tavaszi szezonjában 11 mérkőzésből álló veretlenségi sorozatot épített fel a Kisvárda Master Good, és miután ezen meccsek közül nyolcat is megnyert, a 33. fordulót követően a második, feljutó helyen állt, hét ponttal lemaradva az éllovas Puskás Akadémiától és kettővel megelőzve a harmadik-negyedik pozícióban székelő Balmazújváros, Soroksár duót.

Ekkor, vagyis éppen három évvel ezelőtt, 2017. május 7-én következett a Nyíregyháza Spartacus elleni idegenbeli mérkőzésünk. A táblázaton elfoglalt helyezések alapján egyértelműen a Kisvárda volt a meccs esélyese, hiszen a házigazda a fordulót megelőzően a 12. helyen állt, csakhogy a Várda addig soha nem győzte le bajnoki meccsen a Szparit. Akkor sem. És azóta sem.

A mérkőzésen pályára lépők közül Vermes Krisztián először játszhatott a Nyíregyháza pályaválasztása mellett megyei rangadót. Aki Újpest–Ferencváros mérkőzéseken is edződött, annak aligha volt különleges ez a szituáció.

„Felemás érzésekkel léptem Nyíregyházán pályára, hiszen korábbi csapataimmal nem sok babér termett nekem abban a stadionban, viszont 2010 tavaszán ott szereztem pályafutásom talán legnagyobb gólját – mondta megkeresésünkre a posztját tekintve védő Vermes Krisztián, aki 2016 és 2018 között volt a játékosunk, és ezidő alatt 34 bajnoki mérkőzésen lépett pályára. – Úgyhogy tudtam, nem mehetünk biztosra, ráadásul a Nyíregyháza jobb csapat volt attól, mint amit a tabella mutatott. Rémlik, hogy azon a mérkőzésen új szerkezeti hadrenddel szerettük volna meglepni az ellenfelet, aztán az utolsó pillanatban változott a terv, annyi volt az újítás, hogy a rendre mellettem játszó belső védő, Fodor Feri fellépett a középpályára. Nem ez volt az a mérkőzés, amelyen megszakadt a saját Nyíregyháza-fóbiám.”

Vermes Krisztián saját maga által legnagyobbnak tartott gólja a 2010. április 17-i Nyíregyháza–Újpest mérkőzésen:

Mint ahogy a kisvárdai csapat sem tudta megszerezni első bajnoki pontját vagy legalább gólját a Sóstói úti stadionban, hiszen a Spartacus – amelynek kispadján későbbi vezetőedzőnk, a napokban a Honvéd szakmai stábjához szegődött Dajka László ült – 2–0-ra nyert a második félidőben szerzett gólokkal. No, de legalább hangulatában adott valamit ez az összecsapás?

„Megyei rangadón nem lehet gond az atmoszférával, akkor sem volt, de szerencsére korábban többször is játszottam néhány magas hőfokú mérkőzéseket – folytatta a hatszoros válogatott labdarúgó. – Pályafutásom első NB I-es gólját újpesti játékosként a Fradi ellen szereztem 2005 őszén, hazai pályán Szűcs Lajosnak találtam be egy félfordulatból leadott lövésből. Aztán amikor Hollandiában, a Sparta Rotterdam színeiben játszottam, a városi riválisunk nem kisebb csapat volt, mint a Feyenoord, amellyel szemben ugyancsak volt sikerélményben részem. De említhetném az Ajax vagy a Twente elleni presztízsmeccseket is.”

Vermes Krisztián első NB I-es gólja a Ferencváros ellen 2005. október 16-án:

Vermes Krisztián utolsó profi klubja a Kisvárda volt, onnan még a Budapest-bajnokságban szereplő Unione FC-hez igazolt, miközben a III. Kerületi TVE-nél utánpótlás-edzőként alkalmazzák. A várdai karrier vége nem úgy alakult számára, ahogy remélte, a feljutással végződött 2017-2018-as szezonban 2017. szeptember 24-én játszotta az utolsó mérkőzését, épp’ korábbi csapata, a Szolnok ellen.

„Tulajdonképpen egy Szolnok elleni meccsel kezdődött a kisvárdai karrierem, hiszen 2016 tavaszán Kisvárdán játszottuk az utolsó meccset, amely után Révész Attila beszélgetett velem az esetleges közös jövőről, és később meg is tudtunk állapodni – mesélt a kezdetekről Vermes Krisztián. – Sajnálom, hogy ilyen véget ért a karrierem, porckorong-sérv miatt kényszerültem hosszabb kihagyásra, de azért, ha néhány meccs erejéig is, így is ki tudtam venni a részem abból a bajnoki menetelésből, amelynek a végén a Kisvárda története során először feljutott az élvonalba. Ha nem jön közbe a sérülés, még éreztem volna magamban az erőt, hogy az élvonalban is szerepeljek a csapattal, így viszont véget kellett vetnem a profi karrieremnek. Így is hálás szívvel gondolok vissza a kisvárdai időszakomra, sok jó embert ismertem meg, akik lelki támaszt is jelentettek nekem a számomra akkor nehezebb időszakban. És azért az sem rossz, hogy a csapattal egy bronz- és egy ezüstérmet szereztem a másodosztályban.”

Maradjunk annyiban, nem bizony…

A fotón: A három éve Nyíregyházán pályára lépő kisvárdai kezdőcsapat, balról: Cseri Tamás, Papucsek Barna, Vermes Krisztián, Fodor Ferenc, Bacsa Patrik, Horváth Adrián, Vári Barnabás, Talabér Attila, Ivancsics Alex, Gosztonyi András és Lucas

Fotók: Nyulak Nikoletta

2017. MÁJUS 7.

2016-2017-ES IDÉNY, MERKANTIL BANK LIGA (NB II), 34. FORDULÓ

NYÍREGYHÁZA SPARTACUS–KISVÁRDA MASTER GOOD 2–0 (0–0)

Nyíregyháza, 2300 néző, v.: Zierkelbach (Pápai, Márkus)

NYÍREGYHÁZA: Megyeri – Szokol, Rubus, Máté P., Farkas Márk – Kártik (Szinanovics, 71.), Kónya M., Holdampf, Rudolf – Tisza T. (Szécsi M., 83.), Takács T. (Tamási Zs., 90.). Vezetőedző: Dajka László

KISVÁRDA: Ivancsics A. – Talabér, Papucsek, Vermes (Délczeg, 65.), Vári B. – Fodor F. – Lucas, Horváth A. – Gosztonyi, Bacsa (Rajczi, 65.), Cseri T. Szakmai igazgató: Révész Attila

Gól: Kónya M. (1–0) az 57., Takács T. (2–0) a 72. percben

A mérkőzés összefoglalója megtekinthető itt:

A borítófotón: Vermes Krisztián a nyíregyházi stadionban, a Kisvárda játékosaként három évvel ezelőtt, 2017. május 7-én

Holnapi emlékünk: Sokk utáni dupla