„Müszi”: jó reklám a nagy gól
Öt éve ezen a napon történt: Bombagólok a védekező középpályásoktól.
„Müszi! Te mindenhova követsz bennünket?”
„Legközelebb kivel játszotok? Megyek ahhoz a csapathoz!”
A párbeszéd Mátyus János, a Nyíregyháza Spartacus vezetőedzője és Müller Zsolt, azaz „Müszi”, a Kisvárda Master Good csapatánál próbajátékon lévő középpályás között hangzott el 2015. január 28-án, a Várda–Szpari edzőmeccs előtt. Mátyus arra csodálkozott rá, hogy korábbi győri csapattársa a négy nappal korábbi edzőmeccsen még a nyíregyháziak akkori ellenfelét, a Balmazújvárost erősítette…
Történetünk szempontjából az másodlagos, hogy az akkor NB III-as Kisvárda éppúgy 3–2-re győzte le az élvonalbeli Nyíregyházát, mint négy hónappal korábban, a két csapat Magyar Kupa-összecsapásán is. Akkor 0–2-ről, az edzőmeccsen 1–2-ről fordítva.
A lényegi szál azonban „Müszihez”, vagyis Müller Zsolthoz köthető. A középpályás legközelebb már nem a nyíregyháziak aktuális edzőpartnerét erősítette (ahhoz valamelyik Törökországban edzőtáborozó csapathoz kellett volna utaznia, hiszen a Spartacus ott lépett legközelebb pályára), hanem megragadt Kisvárdán, és kivette a részét a csapat tavaszi meneteléséből.
„Csak nem a hatvani mérkőzés lesz a téma? – trafálta telibe érdeklődésünk tárgyát Müller Zsolt. Egyfelől dicséretes, hogy ennyi év távlatából is beugrott neki a meccs, másrészt pedig a szorgos középpályást nem a sok gólja, sokkal inkább az elvégzett mezőnymunkája miatt szerettük, így érthető, ha megragadt az emlékeiben az az öt évvel ezelőtti találkozó. – Valóban nem szereztem sok gólt pályafutásom alatt, de azt a hatvanit egy életre megjegyeztem, mert nagyon szépre sikeredett. Hozzáteszem, a szintén védekező középpályásként foglalkoztatott csapattársam, Minczér Tibor sem akármilyen gólt szerzett azon a meccsen, nézett is Révész Attila vezetőedző, hogy mi történik itt. Tibi góljával vezettünk, aztán egyenlített a Hatvan, és az én, kipattanó labdából a kapuba bombázott találatommal kerültünk újra előnybe. Tudtunk neki örülni rendesen.”
A meccset végül 4–1-re nyerte meg a Kisvárda Master Good, amely így tapadni tudott a kieső helyen álló Veresegyház otthonában 3–1-es sikert aratott Putnokra. Merthogy az NB III Tisza-csoport tabelláját a borsodiak vezették három pont előnnyel, és már csak három forduló volt hátra. Igaz, a vesztett pontokat tekintve egyformán álltak a felek, hiszen a Várda addigra már letudta a szabadnapját, a Putnokra pedig a következő fordulóban várt pihenő.
„Nem mehettünk biztosra Hatvanban, hiszen a hevesiek a harmadik helyen álltak akkor – ismertette az öt évvel ezelőtti erőviszonyokat Müller Zsolt. – Egyértelmű volt, hogy a miénk a legjobb csapat abban a csoportban, de a Putnok is hozzánk hasonló remek szériát futott, és ezzel nagy nyomást helyezett ránk. Szerencsére elbírtuk a terhet, és az egy szem putnoki vereségünkön kívül minden meccsünket megnyertük a tavasszal. Halkan jegyzem meg, azon a putnoki meccsen én nem jutottam szóhoz, vagyis abban a szezonban csak sikerben volt részem.”
A debreceni, pápai, győri és nyíregyházi színekben 95 NB I-es mérkőzésen szóhoz jutó, azokon három gólt szerző Müller Zsolt a feljutást követő év őszi szezonjában is kisvárdai színekben szerepelt, immár az NB II-es csapatban. Aztán Nyírbátorba került, előbb kölcsönben, majd végleg. Ott leragadt négy és fél évig, majd jött az újabb váltás.
„Az NB II-ben már kevesebb lehetőség jutott nekem Kisvárdán, a Békéscsaba ellen elveszített kupameccsen jól ment a játék, akkor néhány bajnokira a csapatban ragadtam, de amikor jött egy gyengébb produkció, újra kikerültem – így Müller Zsolt. – Az is igaz, jelentős volt a konkurencia a posztomon, de érdekes, éppen a többi védekező középpályással, Minczér Tibivel és Lázár Zsolttal volt talán a legjobb a viszonyom a csapaton belül. Elfogadtam a döntést, hogy kevesebb játéklehetőség jutna nekem, és lezártam pályafutásom egy nagyon szép részét.”
Müller Zsolt tavaly nyáron távozott a jobb létre szenderült nyírbátori csapattól, a megye egyes Balkányhoz került, majd onnan télen Nagyecsedre igazolt. Sérüléssel kezdte a tavaszi szezont, mire felépült, lefújták a bajnokságot. Bár mezőgazdasági vállalkozóként biztosított a megélhetése, nem tett le arról, hogy még futballozzon, 36 évesen is érzi magában ehhez az erőt. Közben pedig azt is reméli, hogy egyszer az új kisvárdai stadionba is eljut, hogy élőben is megnézze, merre is tartanak az utódok.
2015. MÁJUS 16.
2014-2015-ÖS IDÉNY, NB III TISZA-CSOPORT, 27. FORDULÓ
FC HATVAN–KISVÁRDA MASTER GOOD 1–4 (1–2)
Hatvan, 300 néző, v.: Dolnegó
Hatvan: Gyulay – Barthel, Ficsor, Gyarmati Á., Ács M., Kelemen P., Székesi, Taliga (Bodnár I., a szünetben), Sárközi Sz. (Mundi Z., a szünetben), Katona R., Szabó B. Megbízott edző: Híres Gábor
Kisvárda: Vasas G. – Szilvási Z., Kardos N., Kornutjak, Molnár R. – Minczér (Nagy R., 57.), Müller Zs. – Lucas, Erős G. (Üveges, 80.), Fodor A. – Bouard Ramos (Brankovics, 86.). Edző: Révész Attila
Gól: Minczér (0–1) a 29., Ficsor (1–1) a 39., Müller Zs. (1–2) a 42., Lucas (1–3) a 72., Erős G. (1–4) a 79. percben
A mérkőzés összefoglalója megtekinthető itt:
A borítófotón: Müller Zsolt egy éven át erősítette a kisvárdai csapatot
Holnapi emlékünk: Feljutás a Várkertben – de még nem a miénk
