Mindenkire szükség van!

Egy hónap „igazolt” távollét után játszik újra hazai környezetben csapatunk. Október 8-án, a Vasas elleni 2–0-s győzelemmel búcsúztunk el ideiglenesen a hazai körülményektől, azóta ötször jártunk idegenben (a négy bajnokin két-két győzelmet és döntetlent értünk, a kupában továbbjutottunk), és kedden a Zalaegerszeg ellen 18 órakor kezdődő bajnokin térünk vissza. És egyben el is búcsúzunk, hiszen 2022-ben utoljára szerepel NB I-es csapatunk hazai környezetben.

„Elfogadható mérleggel zártuk ezt az idegenbeli szakaszt, bár amiatt van hiányérzetünk, hogy a kecskeméti és a mezőkövesdi meccs közül legalább az egyiken meg kellett volna tartanunk az előnyünket. A Puskás Akadémia ellen az utolsó percben szerzett góllal megnyert meccs azonban sok mindenben kárpótolt bennünket – vonta meg a mérleget Török László vezetőedző. – Következő ellenfelünk, a Zalaegerszeg vezetői és szakmai szinten is dinamikusan fejlődő klub, amit az eredményeikkel is alátámasztanak. Voltak kiugróan jó mérkőzéseik is, amikor látványosan, sok gólt szerezve játszottak. Döntő lehet, hogy a hétvégi és a keddi meccsek között eltelt időszakot miként töltik el a csapatok, mi mindent megteszünk azért, hogy hasznosan. Közel vannak egymáshoz a bajnokik, biztos, hogy lesznek változások a legutóbb pályára küldött csapatban. Nagyon örülünk annak, hogy hosszú idő után végre újra hazai pályán játszhatunk, mindenféleképpen szeretnénk szépen búcsúzni a szurkolóinktól az utolsó itthoni fellépésünkön. Nagyon sokat jelentene a számunkra, ha minél többen kijönnének és a szokásos remek hangulatot varázsolnák a stadionba.”

A legutóbbi mérkőzésen is kiderült, hogy a csereként pályára lépők is sokat tudnak tenni a sikerért, most, amikor a szezon vége közeledik és többen sérüléssel bajlódnak, különösen fontos, hogy ezen a téren is egységes maradjon a csapat.

„Mindig és mindenkor a klub szempontjai és a csapat eredményessége az elsődleges – vágott bele Török László. – Ha idáig eljutottunk, és ez működik, akkor abban benne van az is, hogy jók az egyéni teljesítmények, de a csapatérdek sosem sérülhet. Hosszasan sorolhatnák a példákat, hogy milyen alázattal várták és várják a lehetőséget a játékosok, miközben az edzéseken mindent megtesznek a csapatba kerülésért. Itt volt a legfrissebb példa, Artem Odincové, de folytathatnám Széles Imre Antallal, vagy éppen Jaroslav Navrátillal, aki többször volt csere, mint nem, csereként győztes gólt szerzett, aztán kezdőként is bizonyított. Jellemző, hogy a Puskás Akadémia otthonában szerzett győztes gólunk megszerzéséhez három cserejátékos is hozzájárult, a klubikonnak tekinthető Lucas és Bohdan Melnik is a kispadról beszállva tett hozzá a győzelemhez, az előző meccsen gólt szerző Mario Ilievszki pedig a cseresorból előrelépve is főszereplő lett. Arról nem beszélve, hogy nem minden csapat törekedett volna a gólszerzésre abban a helyzetben, lehet, többen megelégedtek volna azzal, hogy eldugják a labdát és megőrizzék a döntetlent a Puskás vendégeként. Ezekből a momentumokból is látszik, hogy nagyon erős a csapat kohéziója, amihez megfelelő tudás is párosul. Most is megerősödött tehát a fenti tétel, a csapat eredményes volt, de ehhez kellettek az egyéni villanások. A szezonvégi hajrában pedig különösen igaz, hogy mindenkire szükség van, legyen az kezdőként pályára lépő vagy csereként beálló játékos.”

A borítófotón: Driton Camaj „alulról" is azt láthatja, hogy ott vagyunk a tabella elején – mindent meg kell tenni, hogy ott is maradjunk