Minden szép és jó volt, csak…
Hat éve ezen a napon történt: A feljutásra esélyes csapat otthonában nem kapott akciógólt a korábbi Fradi-játékossal felálló védelmünk.
Újonc évében, a 2013-2014-es idény tavaszi szezonjában a Szigetszentmiklós 2–0-s legyőzése (ezt a meccset a visszaemlékező sorozatunkban ugyancsak megénekeltük) után egészen jó pozícióba került a Kisvárda Master Good. Az NB II 16 csapata közül a tizedik helyre kapaszkodott fel a 22. fordulót követően, és öt pont előnyre tett szert a már kieső, 14. pozícióban székelő Cegléddel szemben. Csakhogy azzal senki nem számolt, hogy a következő hét játéknapon mindössze két pontot szerez csapatunk, amikor pedig az évzárón újra nyert, addigra már ki is esett.
Ennek a negatív szériának volt a része a hat évvel ezelőtt, 2014. április 26-án játszott dunaújvárosi mérkőzés is. A Fejér megyeiek éppúgy újoncok voltak a másodosztályban, mint a mieink, csak éppen a feljutásért küzdöttek, és a második helyen álltak. A különbséget úgy ahogy sikerült eltüntetni a pályán, de a második félidő elején büntetőhöz jutott a Dunaújváros, amit a rutinos Böőr Zoltán értékesített is – azzal pedig nyert az Újváros.
A gólszerző kortársa, az azon a tavaszon a 35. életévét betöltött Bognár Zsolt abban a szezonban 12 alkalommal jutott szóhoz a kisvárdai csapatban. A 163 NB I-es mérkőzése közül 57-et a Ferencváros, 91-et pedig a Győri ETO színeiben játszó, előbbi színeiben egy bajnoki címet (2003-2004) és két Magyar Kupa-elsőséget (2003, 2004) szerző korábbi védő Sopronból igazolt Kisvárdára – csekély 514 kilométerrel keletre költözve az addigi lakhelyéről.
„Érdekes, mert a bajnokság első mérkőzését az őszi szezonban a Sopron színeiben játszottam Kisvárdán, a Kisvárda ellen – mondta megkeresésünkre Bognár Zsolt, akinek igen élesek az emlékei az itt töltött fél évről. – Utána szép lassan kegyvesztetté váltam Supka Attila vezetőedzőnél, az ősz végére nyilvánvalóvá vált, hogy új csapat után kell néznem. Amikor először hallottam a Kisvárda érdeklődéséről, hirtelen azt sem tudtam, merre is van a város, megfeledkezve arról, hogy nemrég pályára is léptem ellene. Aztán találkoztam Révész Attilával, akivel úgy egyeztünk meg fél éves időtartamra, hogy bennmaradás esetén nem vetjük el a közös folytatás lehetőségét. Nehéz volt a család nélkül, de nagyon jó embereket ismertem meg arrafelé, többükkel most is tartom a kapcsolatot. Azt leszámítva minden szép volt, hogy nem sikerült kiharcolnunk a bennmaradást.”
A fotón: A megegyezés pillanata Révész Attila akkori szakmai igazgatóval
Az igazán nem sokon múlott, hiszen a végén a Cegléd csak több győzelme révén tudta megelőzni a Kisvárdát, és taszította vele az NB III-ba. A hiányzó egy pontocskát akár a hat évvel ezelőtti dunaújvárosi meccsen is begyűjthette volna a Várda.
„Arra a meccsre annyira tisztán nem emlékszem, de az rémlik, hogy a tavasszal többször is balszerencsés módon veszítettünk pontokat – emlékezett tovább Bognár Zsolt. – Hazai pályán is több pont kicsúszott a kezünkből, és úgy rémlik, idegenben általában jobban ment a csapatnak, mint otthon. Siófokon két tizenegyesből született góllal veszítettünk, a Dunaújváros is büntetőből talált be, vagyis két feljutásra esélyes csapat otthonában úgy veszítettünk, hogy akciógólt nem is lőttek nekünk. De az utolsó idegenbeli meccsünkön, Zalaegerszegen is volt esélyünk arra, hogy a saját kezünkbe vegyünk a sorsunk irányítását, de a kései egyenlítés után hiába voltak helyzeteink, azok kimaradtak. És miután a hazaút közben kiderült, hogy a Cegléd legyőzte a Siófokot, ki is estünk.”
Ezek után pedig az eredeti megállapodásnak megfelelően Bognár Zsolt távozott, de továbbra is a futball a közege.
„Szívesen maradtam volna az NB III-ban is, de szülővárosomból, Csornáról kerestek meg, hogy legyek a harmadosztályba jutást célba vevő megye egyes csapat játékosa, az utánpótlásban pedig edző – emlékezett a békés válás történetére a korábbi futballista. – A terv sikerült, utána többször is voltam edzője a Csorna felnőttcsapatának, manapság pedig a Győri ETO utánpótlásában dolgozom, az U15-ös csapat vezetőedzője vagyok, és emellett kedvtelésből még a Győr-Moson-Sopron megyei II. osztályú Dunaszeg csapatában is futballozom. Az ETO U15-tel a tavaszi ötödik fordulóban utaztunk volna Kisvárdára, nagyon készültem a látogatásra, kíváncsi lettem volna az új létesítményekre, a velem végig korrekt Révész Attila sportigazgatóra, akivel azóta is gyakran beszélgetünk, no meg a régi cimborákra. Kocsis Janira, Bagin Sanyira, Bagin Mikire. Vagy Erős Gabira, akinek kitapostam az utat, hiszen utánam ő szerződött innen, Győr-Moson-Sopronból Kisvárdára, és abba az albérletbe költözött be, amit a távozásommal feladtam. Bízom benne, hogy vége lesz ennek a valaminek körülöttünk, és ha két napra is, de visszatérhetek Kisvárdára.”
Messzire jutottunk attól a bizonyos hat évvel ezelőtti mérkőzéstől, de jó tudni, hogy az itt töltött rövid idő ellenére ennyire szépek a korábbi neves, a légióskodásba az olasz Frosinone játékosaként is belekóstoló futballista kisvárdai emlékei.
2014. ÁPRILIS 26.
2013-2014-ES IDÉNY, NESS HUNGARY NB II, 25. FORDULÓ
DUNAÚJVÁROS PASE–KISVÁRDA MASTER GOOD 1–0 (0–0)
Dunaújváros, 450 néző, v.: Botló (Kis Z., Iványi I.)
Dunaújváros: Dániel Cs. – Villám, Farkas V., Lázár Zs., Csehi T. – Kocsis G., Böőr (Jakab D., 84.) – Thiago (Perovics, 70.), Petneházi, Godslove (Urbán G., 93.) – Urbin. Vezetőedző: Dobos Barna
Kisvárda: Nacsa – Kornutjak, Mboussi, Hegedűs T., Bognár Zs. – Nagy B., Venczel B. (Irhás, 77.) – Farkas Márton, Üveges (Brankovics, 65.), Fodor A. – Popovics B. (Pavlov, 60.). Szakmai igazgató: Révész Attila
Gól: Böőr (11-esből, 1–0) az 50. percben
A borítóképen: Bognár Zsolt (piros szerelésben) összességében szép emlékeket őriz a kisvárdai időszakáról
Holnapi emlékünk: Még mindig úton a feljutás felé