Megkérdeztük a játékosokat: Hogyan élte meg a feljutást?

Brana Ilics,csatár:

Szerbiában a Rad Beograddal jutottunk az élvonalba, abban a csapatban éppúgy társam volt Rados Protics is, ahogy itt Kisvárdán a tavaszi szezonban. Olyan sikernek azonban még nem voltam a részese, amikor a klubom története során először lett élvonabeli, ahogy most a Várda. Örülök, hogy történelmet írtunk, és ahhoz gólokkal, gólpasszokkal tudtam hozzájárulni.

Hej Viktor, középpályás:

Nincs jelentősége annak, hogy a Szeged elleni meccsen én szereztem azt a gólt, ami a döntetlenhez és a feljutáshoz segítette a csapatot. Együtt értük el a sikert, amire nagyon vágytam. Mikor idekerültem, az volt az álmom, hogy az NB I.-ben játsszam, és ez most valóra vált. Ráadásul készül a gyönyörű stadionunk, ahol minden pályán töltött perc hatalmas élményt jelent majd.

Horváth Zoltán, csatár és házi gólkirály: Először is, még nem érzem magam házi gólkirálynak, mert két meccs még maradt arra, hogy valamelyik társam megelőzzön a góllövőlistán… Jó érzés azzal szembesülni, hogy sok fontos gólt szereztem. Újra ott tartok, ahol öt évvel ezelőtt, amikor a DVSC játékosa lehettem az NB I-ben, de közbeszólt az eltiltásom. Bízom benne, hogy ott tudom folytatni a karrierem, ahol akkor megszakadt.

Izing Martin, védő: Nagyon jó érzés, nagyon örülünk, és mindenki előtt le a kalappal. NB II-es csapatban voltam már ezüstérmes, de az akkor nem járt feljutással, most lehettem először ilyen együttesnek a tagja. Sérülés miatt nem játszhattam az utolsó két meccsen, emiatt fáj a szívem, hiszen szerettem volna a pályán átélni ezeket a pillanatokat, de örülök neki, hogy a srácok megoldották a feladatot.