Máris újak az álmok
A válogatott játékosként a felkészülésbe bekapcsolódó Driton Camajnak már hiányzott Kisvárda. INTERJÚ
„Hiányzott Kisvárda” – huppant le a kispadra a beszélgetésünk előtt Driton Camaj, aki persze a jövőben is minél kevesebb időt szeretne eltölteni a pálya melletti ülőalkalmatosságon és minél többet a pályán. Válogatott játékosként tért vissza a támadó, és mivel a múlt héten kedden még Bukarestben lépett pályára Nemzetek Ligája-mérkőzésen, a többiekhez képest egy héttel több szabadságot kapott a szakmai stábtól. Cami legszívesebben már teljes értékű munkát végzett volna, de be kellett érnie könnyített munkával.
Amikor Helsinkiben, a finnek ellen bemutatkoztál a válogatottban, azt mondtad, egy álom vált valóra. Felébredtél már belőle? – kérdeztük a kisvárdai futball történetének második felnőtt válogatott játékosát, Driton Camajt.
Igen, és remélem ezzel még nincs vége. Folytatom tovább a kemény munkát, de máris új álmaim vannak, szeretnénk még több válogatott mérkőzést játszani, de mindenekelőtt a Kisvárdával írnám tovább a történelmet, hiszen fontos mérkőzések várnak ránk a nemzetközi kupában, amelynek számunkra első fordulójában szeretnénk sikeresek lenni.
Mi volt a legnagyobb élmény? A válogatottságig vezető út, a kerettel együtt töltött idő vagy a mérkőzések?
Minden. Először is nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ez megvalósuljon. A kulcsot pedig az jelentette, hogy Kisvárdára igazoltam, nagyszerű szezont zártunk, a legjobbat a klub történetében. Hatalmas élményt jelentett számomra egy csapathoz tartozni Sztevan Joveticcsel, aki mind az öt topbajnokságban, az angolban, az olaszban, a németben, a spanyolban és a franciában is játszott, illetve jelenleg is a Hertha BSC játékosa. Vagy éppen Sztefan Szaviccsal, aki a Bajnokok Ligájában Cristiano Ronaldo és Lionel Messi ellenfeleként is pályára léphetett már. Ez mind-mind álomszerű volt a számomra, nagyon elégedett vagyok, hogy mindezt megélhettem. Óriási motivációt ad a további munkához, ahhoz, hogy a folytatásban kisvárdai és montenegrói színekben is sikeres legyek.
Mikor tudtad meg, hogy a montenegrói szövetségi kapitány, Miodrag Radulovics látókörébe kerültél?
A Honvéd elleni mérkőzésünk előtt hívott, hogy figyeli a teljesítményemet, és amit eddig látott, azzal elégedett. A mérkőzéseinket a televízión, illetve játékosmegfigyelőkön keresztül követte. Ez volt az első alkalom, hogy csatlakozhattam a válogatotthoz, a kapitány elégedett volt az edzésmunkámmal, és azzal, amit látott tőlem.
Amiatt sem vagy csalódott, hogy a négy Nemzetek Ligája-mérkőzésből csak az egyiken kaptál lehetőséget?
Nem, mert mint mondtam, ez volt az első kerettagságom, sokkal többre azért nem számíthattam. Továbbra is keményen kell dolgoznom ahhoz, hogy rendszeresen meghívót kapjak, mondjuk szeptemberben is, a következő NL-fordulók előtt.
Az azért érdekes, hogy a montenegrói válogatott történetének egyik legnagyobb győzelme, a románok elleni idegenben három null arra a napra esett, amikor a magyarok ugyancsak idegenben négy nullra verték Angliát – hatalmas visszhangot kiváltva ezzel.
Figyeltük a magyarok eredményeit, és mindenkit meglepett, hogy ennyire magabiztosan verték a világ egyik legjobb csapatát, Angliát. Látszik, hogy a magyar futball merre akar haladni, Marco Rossinál nagyon jó kezekben van a válogatott. Bízom benne, hogy a magyar válogatott folytatja a remeklését, rám is jó fényt vett, ha olyan bajnokságban szerepelhet, amelynek kiváló a válogatottja. A mi életünkben is hatalmas dolog volt a bukaresti győzelem, miként az is, hogy mindkétszer legyőztük Romániát, de ez azért nem hasonlítható össze az Angliában aratott nagy győzelemmel. Nagyon fontos győzelmet arattunk, itt szeretnénk folytatni szeptemberben Bosznia ellen is.