Lakatosék zárták a jobb oldalt

A Várda SE nagy NB III-as menetelése 2011. október 16-án kezdődött és 43, veretlenül megvívott mérkőzés után éppen ma hét éve, 2013. május 5-én ért véget. Csapatunk a Létavértes otthonában szenvedett 3–0-s vereséget, de mivel erre a dátumra egy győztes meccs is esik ebben a periódusban, engedelmükkel most arra emlékezünk.

Ebben a ciklusban 37 győzelem és hat döntetlen volt a várdai csapat mérlege, az egészen elképesztő 122–21-es gólkülönbsége pedig arra utal, hogy sokszor fölényes sikerek születtek.

No, meg nyögvenyelősek is, olyankor, amikor éppen a nagy diadal volt várható. A nagy sorozat 2011-2012-es bajnokságra eső részében hétszer is „csak” 1–0-ra nyert a csapatunk, Nyírbátorban bravúrnak számított a minimális különbségű siker, az élcsapat Ibrány és Létavértes ellen hazai pályán elfogadhatónak számított az eredmény, de a Sárospatak és a Nagyecsed ellen hazai pályán, valamint Tiszalökön és Kótajban többet lehetett remélni az 1–0-nál.

A fotón: Az azokban az időkben készült fotón munkában a kisvárdai védelem, köztük a két Lakatos, István (kék mezben balra) és öccse, Tamás (kékben jobbról a második)

Az azóta is felülmúlhatatlan sorozat 2011. október 16-án, a Tiszalök elleni 4–0-s hazai győzelemmel kezdődött. Annak a mérkőzésnek a „visszavágóját” nyolc évvel ezelőtt, 2012. május 5-én rendezték (akkor még nem tudtuk, hogy onnantól számított egy évig tart még a csapat veretlenségi sorozata). Kell-e mondani, a mérkőzés előtt, vagyis az NB III Tisza-csoportjának 23. fordulója után a Kisvárda állt az élen, előnye két pont volt a csapatunkra szívósan tapadó Nyírbátorral szemben. A házigazda Tiszalök viszont egészen más célokért küzdött, az eredetileg 17, de a Berettyóújfalu kizárása miatt valójában 16 csapatos mezőnyben a 14. pozíció elfoglalva a bennmaradásért állt harcban.

A várdaiak alaposan megszenvedtek a kiesőjelölt otthonában, és a 75. percben csereként beállt Lakatos Tamás egy perccel később szerzett góljával nyerték meg 1–0-ra a mérkőzést. Ha marad a döntetlen, akkor a sereghajtó Sárospatakot 3–1-re legyőző Nyírbátor pontszámban beérte volna a listavezetőt.

„Ha jól emlékszem, akkoriban rendre csereként léptem pályára, csakúgy, mint Spekker Tamás és Soós Tibor – emlékezett arra az időszakra a gólszerző Lakatos Tamás, akit nem csalt meg a memóriája, hiszen ezen a mérkőzésen is az általa megnevezett triumvirátus szállt be a kispadról csereként a mérkőzésbe. – Egyikünk rendre betalált, na jó, inkább a másik két társam, nekem nem volt mesterségem a gólszerzés. Azon mosolyogtunk, hogy „Spekiék” viszont több góllal rendelkeztek, mint néhányan, akik a kezdőcsapatban kaptak helyet. A tiszalöki mérkőzésen a majd’ kétméteres Soós „Cukit” nyilván azzal a szándékkal küldte be Révész Attila, hogy a pontrúgások után veszélyeztessen, ehhez képest a magam százhatvan centijével azon a mérkőzésen én fejeltem a gólt. Ilyesmire nem nagyon volt példa, úgyhogy tisztán emlékszem rá.”

A fotón: A 2011-2012-es NB III-as bajnoki cím ünneplése, a szurkolót félcsupaszon ölelő Lakatos Tamásnak a jelek szerint a plusz húsz kiló jelentősebb részétől sikerült megszabadulnia...

Lakatos Tamás 2011 nyarától másfél éven át, a 2012-es őszi szezon végéig volt a Kisvárda játékosa. Ennek az időszaknak a különlegességét az adta, hogy együtt játszhatott bátyjával, Lakatos Istvánnal.

„Rozsréti gyerekek vagyunk, a nyíregyházi utánpótlásműhelyben nevelkedtünk – kezdte ismertetni az önéletrajzát a még 38 évesen is aktív, a megye kettes Vaja csapatában játszó Lakatos Tamás. – Onnan ismert engem Révész Csaba, aki miután tuzséri edző lett, vitt magával. Érdekes, ott fél évig még játékostársa is lehettem Révész Attilának, aki később edző lett, és nyertünk vele két NB III-as bajnoki címet. Igaz, a másodiknak márciustól már nem lettem részese, mert külföldre mentem dolgozni. Ugyanez megismétlődött Kisvárdán is, ahonnan szintén másfél év után távoztam, így a második bajnoki cím babérjait már nem tudtam learatni. Amikor 2011-ben hazatértem, megkerestek Attiláék, és vagy húsz kilót kellett leadnom, hogy legyen esélyem a csapatba kerülni. Addig sosem szerepeltem egy csapatban a bátyámmal, azóta is csak egyszer, tavaly Vásárosnaményban. Azt hiszem, a kisvárdai időszakunkban egészen jól ellenőrzésünk alatt tartottunk a jobb oldalt.”

Ahogy a posztja szerint jobbhátvéd vagy jobboldali középpályás Lakatos Tamás utalt is rá, a munka kétszer is elsőbbséget élvezett a futballal szemben, így viszont épp a legjobbnak tartott évei estek ki.

„Van hiányérzetem emiatt, nem tagadom, hiszen nagyjából huszonnégy és huszonkilenc éves korom között helyeztem előnybe a civil életemet – sóhajtott Lakatos Tamás. – Volt is emiatt konfliktusom Révész Attilával, mondván az egyéni érdekeket a csapaté elé helyezem. De az még más világ volt, a futballban messze nem voltak olyan körülmények és lehetőségek, mint manapság. Korholom is emiatt a mai fiatal csapattársaimat, attól pedig teljesen készen vagyok, ha a hetvenedik percben pályára lépett húszéves játékosunk öt perc múlva arra kér, hogy én fussak fel helyette a támadáshoz. Harmincnyolc évesen…”

2012. MÁJUS 5.

2011-2012-ES IDÉNY, NB III TISZA-CSOPORT, 24. FORDULÓ

TISZALÖK VSE–VÁRDA SE 0–1 (0–0)

Tiszalök, 100 néző, v.: Kocsis Zs.

Tiszalök: Gagyi – Daru, Csáki V., Dobos Z., Papp S., Sárközi D., Lakatos K., Fülep, Bognár A., Vass I., Czifrák. Edző: Kovács János

Várda SE: Petranics – Krizán (Lakatos T., 75.), Hegedűs T., Mező Á., Tóth Gy. (Soós T., 62.) –Iván A., Oláh D. – Lakatos I., Brankovics (Spekker, a szünetben), Fodor A. – Bagin. Edző: Révész Attila

Gól: Lakatos T. (0–1) a 76. percben

A fotón: A Kelet-Magyarország 2016. május 6-i számában megjelent fotón a kisvárdai csapatkapitány, Mező Ádám harcol a tiszalöki Lakatos Károllyal. A meccs nyerőembere azonban egy másik Lakatos volt...

A borítófotón: A 2011-2012-es idényben bajnoki címet szerzett kisvárdai NB III-as csapatban az ülő sorban jobbról a második Lakatos Tamás

Holnapi emlékünk: Gólja véget vetett a szenvedéseknek