Kupagyőztes a Kisvárda!

És akkor elérkeztünk a kisvárdai labdarúgás történetének egyetlen kupagyőzelméhez!

Igaz, nem a Magyar Kupában, még csak nem is a Ligakupában született meg, hanem az Amatőr-kupa (korábban évtizedekig Szabad Föld-, majd néhány évig Sport Tv-kupa) serlegére került fel a Várda SE neve – ettől még ezt a sikert is meg kell becsülni.

Főként, hogy ezzel az elsőséggel adott hosszú idő után életjelet magáról a kisvárdai labdarúgás. Bajnoki szinten talán soha nem szerepelt alacsonyabb osztályban, mint 2004-2005-ben – a megye kettőben. Az a liga akkoriban a hatodosztálynak felelt meg, tekintve, hogy az NB I alatt volt NB I B, NB II, NB III és persze megyei I. osztály is.

Az Amatőr-kupa döntőjének megvívására azok a megyei bajnokságban szereplő csapatok voltak jogosultak, amelyek a Magyar Kupa országos főtábláján a legtovább meneteltek. A Várda SE tehát ott volt a főtáblán, ott kiverte az NB III-as Hajdúnánást (2–1), a második fordulóban pedig az NB II-es Kazincbarcikával akadt össze. A meccs 1–1-es döntetlennel ért véget, majd a borsodiak tizenegyesekkel jutottak tovább, aztán a Pénzügyőr (1–0) és a Dunaújváros (2–1) kiejtése után meg sem álltak a negyeddöntőig, ahol a későbbi győztes Sopron állta az útjukat (1–2). A Sopronnal és a tizenegyesrúgásokkal is találkozunk még…

A Magyar Kupa harmadik fordulójába egyetlen megyei bajnokságban szereplő csapat sem került be, így a második körben búcsúzó négy gárda oda-visszavágós elődöntőket vívott azért, hogy a székesfehérvári MK-finálé előtt megmérkőzzön az amatőrök serlegéért is. Az egyik ágon Egyházasfalu–Arnót, a másikon Dudar–Várda SE párharcot rendeztek, vagyis a mieink utazhattak a Veszprém megyei csapat otthonába, ahol 2–1-re sikerült nyerniük, a hazai 2–0 pedig azt jelentette, hogy kettős győzelemmel jutott Komáromi György edző legénysége a fehérvári fináléba. Az ellenfél a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei I. osztályú Arnót lett, amely a Magyar Kupában szabolcsi csapatokkal találkozott: előbb hazai pályán győzte le az Ibrányt (1–0), majd ugyancsak otthonában kapott ki 4–1-re az akkor NB II-es (tehát harmadosztályú) Baktalórántházától.

A döntőt pedig ma tizenöt éve, tehát 2005. május 11-én játszották.

A fotón: A Kelet-Magyarország beszámolója a mérkőzésről a 2005. május 12-i számban

„Már tizenöt éve? – kérdezett vissza Vincze Viktor, aki – és ezzel nem lőjük le a poént – a Várda gólját szerezte. – Messzebbről indítva a történetet, tagja voltam annak a csapatnak, amely a 2000-es őszi kvalifikációs bajnokságban kiharcolta az NB II-be jutást, majd a novemberi folytatásban négy forduló után az élen állt, aztán visszalépett a folytatástól. Utána 2003-ban szerveződött újjá a csapat, többünket is visszahívtak, én Záhonyból tértem úgymond haza. A 2004-2005-ös szezon közben volt egy porcsérülésem, nem sokkal a döntő előtt épültem fel, de Komáromi Gyuri bátyám bízott bennem, és a csapatba állított. Sokat jelentett számunkra, hogy miként a dudari elődöntőt megelőzően, a vezetők ekkor is lehetővé tették, hogy már a mérkőzést megelőző napon útra keljünk. Előttem van az a fehérvári meccs, az én gólommal szereztünk vezetést, amit a hajrá kezdetén kiegyenlítettek az arnótiak. Az eredmény a kilencven perc leteltéig már nem változott, így egyből jöttek a tizenegyesek. Szerencsére én is értékesítettem a magam lövését, és csapatszinten is mi céloztunk pontosabban, így miénk lett a trófea. Alaposan megünnepeltünk, ahogy illik, pezsgőt is ittunk a serlegből, majd mivel megtekintettük a Sopron–Ferencváros kupadöntőt is, jó későn értünk haza. Ráadásul az öt egyes soproni győzelemmel végződött MK-finálé meglehetősen balhés véget ért – a díszpáholyban ülve mi is éreztük ennek minden rezdülését –, ezért alig tudtunk kijutni a stadionból. Úgy érzem, a mi kupasikerünk is kellett ahhoz, hogy a kisvárdai labdarúgás új erőre kapjon.”

Azt már Krisztián Attila, a VLA-nál dolgozó kollégánk elmondása alapján tudjuk, hogy a tizenegyespárbajban ő rontotta el az első lövést (az érintettet idézve: oda rúgta, ahova Roberto Baggio a ’94-es vb-döntőben – a lelátóra...), aztán várdai részről Seres Zsolt értékesítette az utolsó tizenegyest, közben Mónus Tibor kapus kettőt is kivédett, az utolsót pedig a kapufára lőtték – lehetett pezsgőzni. Krisztián Attila egyébként éppen a kupagyőzelem napján ünnepelte 24. születésnapját, tehát ma 39 éves. Az Isten éltesse sokáig!

A kupagyőztes csapat a 2004-2005-ös bajnoki idény végén nem tudott feljutni a megyei II. osztályból, hiszen csoportjában a Nyírmada mögé szorult. Az osztályváltások sora az azt követő esztendőben vette kezdetét.

Vincze Viktor manapság külső szemlélője a kisvárdai labdarúgásnak, és már csak azért is nagy szurkolója, mert fia a 2008-as születésűekből álló, Erős Gábor által irányított csapatban szerepel, és szülőként mindenhova el is kíséri a társaságot.

2005. MÁJUS 11.

AMATŐR-KUPA, DÖNTŐ

VÁRDA SE–ARNÓT SE 1–1 (0–0) – 11-esekkel: 3–2

Székesfehérvár, 500 néző, v.: Hanacsek

Várda SE: Mónus – Balogh G., Krizán, Majoros I., Lakatos L. – Szabó T. (Tamási Ö., 84.), Krisztián A., Seres, Dolhai – Gombkötő Z. (Márta R., 71.), Vincze V. Edző: Komáromi György

Arnót: Pallai G. – Kriston I., Soltész L., Városi, Gáspár F. – Ákos I., Gável, Kiser, Juhos – Farkas I., Kőműves (Kovács L., 67.). Edző: Asszony Béla

Gól: Vincze V. (1–0) a 47., Gável (1–1) a 70. percben

A döntő legjobb játékosának járó különdíjat Seres Zsolt kapta, aki a várdai tizenegyesrúgások közül az utolsót értékesítette, de az arnótiak rontásával ért véget a szétlövés (A fotó a jeles esemény 15 éves jubileumán, vagyis 2020. május 11-én készült.)

Holnapi emlékünk: Most akkor lőttek vagy nem lőttek?