Kezünkben maradt a sorsunk

Érvünk több is volt amellett, hogy miért is nyer majd csapatunk Kaposváron, még ha ezek közül nem is volt mindegyik szakmai jellegű. Az egyik úgy szólt, hogy tavaly a bajnokság hasonló szakaszában kaptunk egy nem várt pofont hazai pályán a Haladástól, éppúgy, mint kedden a Zalaegerszegtől. A nyugati végekre elvitt pontokat aztán egy éve Debrecenben sikerült feledtetni, most pedig újra idegenbeli meccs volt soron. A másik ész- vagy inkább logikai érv az volt, hogy ha végre valahára a forduló szombati eredményei jól alakultak a számunkra, miért ne remélhetnénk a folytatást másnapra is, meg aztán a 31. játéknap addigi négy hazai győzelme után következnie kellett egy vendégnek is. Mindegy volt, hogy a kettőből melyik meccsen, de ha lehet választani, akkor mindkettőn, ugyanakkor a miénken feltétlenül. A szakmai érvhez pedig elegendő volt a tabellára pillantani: a helyezések és pontszámok közötti különbségnek a pályán is ki kellett jönnie.

Amikor legutóbb, tavaly október közepén Kaposváron jártunk, közel harminc fokban az volt a fő bajunk, hogy mikor bukik már le a nap a szemközti főlelátó mögött, hogy ne csak hunyorogva lássunk valamit a pályán történtekből. Ehhez képest június közepén a napot napok óta csak hírből ismerjük, fújt a szél, permetezett az eső, a vasárnap útra kelő technikai személyzet téli kabátokat vitt magával a csapat után, hogy a padon ülő és a lecserélt játékosok meg ne fázzanak.

Az óvatos kezdés talán nem a véletlen műve volt, a Kisvárda kicsit kijjebb engedte a Kaposvárt, olyannyira, hogy egy előrevágott labda kellett a vezetés megszerzéséhez. Kiderült, nemcsak mi vagyunk képesek óriási kapushibával vezetéshez juttatni az ellenfelet (mint a Fradi ellen egy hete ugyebár), hanem olykor bennünket támogat ilyen módon a szerencse. A lényeg, Pogacsics Krisztián alászaladt a labdának, amivel Sztavrosz Cukalasz a kapuig gyalogolt.

Megvolt a hőn áhított előny, de miként a Mezőkövesd ellen, Bódog Tamás vezetőedzőnek most is hasonló helyzetben kellett kettőt cserélnie, még az első félidőben: az egészségügyi szünet közben Roman Karaszjukot comb-, néhány perc múlva Bohdan Melniket térdsérülés miatt támogatták le a pályáról. Hogy az ebből fakadó zavar okozta-e, azt nem tudni, mindenesetre a Kaposvár egyenlített, és ez nagyon nem esett jól. Amíg azon rágtuk magunkat, hogy ilyen módon nem sikerül előnnyel bemenni a szünetre, Cukalasz labdát szerzett, kiugratta Kovácsréti Márkot, aki nemcsak élete első NB I-es gólját, hanem a vezetést is megszerezte.

A jelek szerint Cukalaszra az ilyen fontos meccseken lehet számítani: egy éve a Mezőkövesd elleni szezonzárón duplázott, és a bennmaradás szempontjából most is hasonló jelentőségű mérkőzésen is közel járt a második találatához, de a gólja és gólpassza birtokában a kapufát találta el (az első félidőben, hasonló helyzetből leadott lövését a kapus védte). Így maradt némi izgalom, de csak azért, mert az egygólos előny a semmiből is eltűnhet, összességében a csapat magabiztosan őrizte a vezetést.

A lefújás pillanatában hatpontos volt az előnyünk a meccset akkor kezdő DVSC-vel szemben, de a debreceniek meglepően simán verték a Diósgyőrt, így két játéknappal a zárás előtt továbbra is három pontra vagyunk a kieső helytől. Viszont két csapatot, az Újpestet és a Paksot is megelőztük, ami azért növeli az esélyeinket. A kaposvári győzelemmel továbbra is magunk kezében a sorsunk.

OTP BANK LIGA: 31. FORDULÓ

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI FC–KISVÁRDA MASTER GOOD 1–2 (1–2)

Kaposvár, 995 néző, v.: Farkas Á. (Georgiou, Huszár – Vad, Solymosi)

KAPOSVÁR: Pogacsics – Nagy J. (Nagy T., 71.), Ur, Szabó A., Hadaró – Palic (Balázs Zs., 53.), Trebotic (Vachtler, 57.) – Bévárdi (Pintér Á., 71.), Szakály A., Nagy R. (Csiki, 71.) – Ádám M. Vezetőedző: Disztl László

KISVÁRDA: Dombó – Melnik (Sassá, 29.), Ene, Rubus, Protics – Lucas, Karaszjuk (Szimovics, 24.) – Hej, Cukalasz, Kovácsréti – Obradovics (Tischler, 86.). Vezetőedző: Bódog Tamás

Gólszerző: Cukalasz (0–1) a 21., Bévárdi (1–1) a 35., Kovácsréti (1–2) a 45. percben

A fontosabb események

21. perc: Protics ívelte előre a saját térfeléről a neki hátrapasszolt labdát, amely lepattant a kaposvári térfél közepén, és megcsúszott. Olyannyira, hogy megzavarta a tizenhatoson kívülre kifutó Pogacsicsot, aki csak a feje búbjával érte el a labdát, Cukalasz utolérte azt, testtel maga elé tette, majd három méterről jobbal az üres kapuba lőtte, 0–1.

35. perc: Palic baloldali beadása után a Szabó Alex és Szakály Attila között felugró Protics röviden fejelte ki a labdát, amit Bévárdi nyolc méterről kapásból kapura lőtt, Dombó bravúrral védett, de a továbbfutó Bévárdi a „saját lepattanóját” hat méterről a kapu jobb oldalába fejelte, 1–1.

45. perc: Cukalasz „leste le” le a saját térfelén Trebotic átadását, megindult vele, rávezette a hátráló védőkre, a tizenhatos előterében bemutatott egy biciklicselt, majd jobbra Kovácsrétihez passzolt, ő pedig nyolc méterről a kivetődő Pogacsics felett jobbal, elegáns mozdulattal a jobb alsó sarokba emelte a labdát, 1–2.

52. perc: Cukalasz 17 méterről, egy lövőcsel után a baloldali kapufát találta el.

A borítófotón: Sztavrosz Cukalaszt (balra) a vezető gól után a csapatkapitány Lucas köszöntötte, jobbra Nemanja Obradovics

Fotó: nso.hu/Tumbász Hédi