Jobbak, de ennyivel talán nem

Szóval nyert 3–0-ra a Honvéd. Olcsó poén lenne azt írni, hogy szemmel látható a kisvárdai fejlődés, hiszen nem 4–0-ra, mint július 29-én.

De ezen a meccsen a játék alapján nem volt közte három.

Kezdjük ott, hogy minden adott volt a jó meccshez. A novemberi nyár, 19 Celsius fokos hőmérséklettel, csontra megtelt lelátók, a remek szurkolótáborok adta kiváló hangulat. És a remek kisvárdai kezdés. Csakhogy Gosztonyi András lövését valahogy kikaparta a jobb alsóból Gróf Dávid. Válaszként Hidi Patrik vétette el kevéssel a kaput.

Aztán kezdetét vette mindaz, ami kérdéseket vett fel. Hogy egy középpályán elvesztett párharc után a labdának miért úgy kell pattannia, hogy abból ziccertpasszt adhasson az ellenfél? Hogy a második félidőben a kétségtelenül „biciklivel” közlekedő Holender Filip miért szerzi kétszer is úgy vissza a labdát, hogy az már-már kisvárdai birtokba kerül? Hogy a Paks és a Mezőkövesd elleni meccsek után miért sikerül a mi játékosainknak úgy megjátszani a lesen lévő ellenfél játékosát, hogy abból szabályos gól szülessen, hiszen ellenféltől, azaz tőlünk kapta a labdát?

Ebből a három szituációból született a Honvéd három gólja, miközben Horváth Zoltán fejesei és Sassá lövései után rendre elkerülte a kaput a labda. Nem beszélve a végén Bohdan Melnik zicceréről… Ez lenne a tanulópénz? Vagy az őszinte futball helyett kifizetődőbb lenne a racionális, „ha a labdát ki kell rúgni olykor a stadionból, akkor rúgjuk is ki” elvű játák…?

Ezeket kell mérlegelni, illetve azt, hogy jól sült-e el a kapuscsere. Mihai Minca megérdemelte a bizalmat, ráadásul a kapott gólok száma miatt is tenni kellett valamit. Segíteni azonban nem tudott az ügyön, miközben a Honvéd ezen a meccsen is bizonyította, hogy nem a véletlen műve a második helyezése.

Annyi a szerencse, hogy a Diósgyőr és a Haladás pontszámban most sem tudott közelebb kerülni csapatunkhoz.

OTP BANK LIGA: 13. FORDULÓ

KISVÁRDA MASTER GOOD–BP. HONVÉD 0–3 (0–1)

Várkerti Stadion, 2685 néző, v.: Solymosi (Szécsényi, Vígh-Tarsonyi)

KISVÁRDA: Minca – Melnik, Beriosz, Vári B., Anderson Pico – Lucas, Protics (Mitosevics, 85.) – Gosztonyi (Ilics, 58.), Misic (Milevszkij, 73.), Sassá – Horváth Z. Vezetőedző: Dajka László

HONVÉD: Gróf – Batik, Kamber, Baráth – Heffler T., Bamba (Banó-Szabó, 73.), Gazdag, Hidi, Kukoc (N’Gog, 60.) – Danilo (Holdampf, 86.), Holender. Vezetőedző: Supka Attila

Gólszerző: Holender (0–1) a 32., Holender (0–2) a 69., N’ Gog (0–3) a 78. percben

A gólok története

32. perc: Kisvárdai labdavesztés után balra, Kukochoz került a labda, ő középre adott, Holender pedig jobbal átvette, majd ballal, 12 méterről a bal alsó sarokba lőtte, 0–1.

69. perc: Holender indult meg a bal oldalon, összejátszott N’Goggal, a visszakapott labdával ugyan fennakadt Várin, de felpattant a földről, elvitte az egymásra váró Beriosz és Minca között, majd a felszabadítani igyekvő, a labdát rosszul vagy éppen el sem találó Anderson Pico mellől 7 méterről a bal alsó sarokba lőtte, 0–2.

78. perc: Gróf kirúgása után a kisvárdai térfél közepén Danilo csúsztatta tovább a labdát, amit Vári a feje búbjával ért el, így lett jó N’ Gognak, aki a kapujából kint álló Minca mellett 18 méterről a jobb alsó sarokba emelte, 0–3.