Hazájában még mindig nagy sztár

Mindössze négy és fél hónapot töltött 2018 őszén Kisvárdán, ám szívesen látott vendég volt a korábbi 50-szeres ukrán válogatott Artem Milevszkij, aki szombaton az ukrán élvonalbeli FC Minaj játékosaként tért vissza a Várkertbe. A két meccs közül az elsőn jutott szóhoz, az első félidőben 10-es mezben láthattuk a 36 éves játékost, akivel nekünk is sikerült néhány szót váltanunk.

„Örülök, hogy itt lehetek, még mindig sok az ismerős, a korábbi ukrán játékostársakkal és az akkor még nagyon fiatal magyar csapattársakkal is szívesen találkoztam – árulta el Artem Milveszkij, miközben az ismerettségük idején még épphogy 18 éves Kovácsréti Márk fejét is megbúbolta. – Külön köszönettel tartozom Révész Attila sportigazgatónak, aki érvényes szerződésem ellenére elengedett, mert fejembe vettem, hogy szeretnék még bajnok lenni, a Bajnokok Ligája selejtezőjében szerepelni. Ez a fehérorosz Dinamo Breszt színeiben sikerült is. Aztán az ottani tulajdonos váltott, és bár hívott a fehérorosz másodosztályba, de oda már nem akartam követni, és mivel több ukrán csapat is keresett, szerettem volna még a Dinamo Kijev vagy éppen a Sahtar Doneck ellen pályára lépni. Végül a Minaj ajánlatát fogadtam el, most itt vagyok, de garantáltan ez az utolsó évem a futballpályán.”

Artem Milevszkij (kék mezben) Szlobodan Szimovics ápolását figyeli közelről a szombati edzőmeccsen

A 36. születésnapját a hét elején betöltött Milevszkij hosszasan beszélgetett utánpótlás kapusedzőnkkel, Petranics Szergejjel is, aki két évvel ezelőtt nagyban segítette a kisvárdai beilleszkedését.

„Milevszkij még mindig nagyon közkedvelt Ukrajnában, nagyon sokat cikkeznek róla a mai napig – árulta el Petranics Szergej. – Én is nagyon büszke vagyok a barátságunkra, sűrűn beszélünk egymással. Fel sem fogjuk, mekkora sztárral volt dolgunk, az aranylabdások, vagyis Oleh Blohin, Ihor Belanov és Andrij Sevcsenko, meg mondjuk Szerhij Rebrov után minden idők ötödik legnagyobb játékosegyénisége Ukrajnában. Hálás alany is, mindig adott témát a médiának, annál is inkább, mert szeretett élni. És jól is érezte magát Kisvárdán, éppen kezdett volna belelendülni a játékba, amikor végül a szívére hallgatott, és kérte szerződése felbontását.”

A Kisvárdán nyolc bajnoki meccsen két gólpasszig jutott Milevszkij a Dinamo Kijeven kívül játszott még a török Gazaiantepsor, a horvát Hajduk és RNK Split, a román Concordia, az orosz FK Toszno és a fehérorosz Dinamo Breszt csapatában, illetve most az ukrán Minajban. A válogatottban ­– Oleh Blohin iráyínyítása mellett – 21 évesen a 2006-os németországi világbajnokságon a Szaúd-Arabia ellen 4–0-ra megnyert csoportmeccsen mutatkozott be, Andrij Sevcsenko cseréjeként. A csoportból a második helyen jutottak tovább az ukránok, majd a Svájc elleni nyolcaddöntőben, a 120 perc gólnélküli eredménye után Milevszkij a tizenegyespárbajban is szóhoz jutott, és azok után, hogy az ukránok első tizenegyesét Sevcsenko elrontotta, a kapitány kifejezett tiltása ellenére Milevszkij a saját kísérleténél „alábökött” a labdának, amely „panenkásan” hullott a hálóba – utána pedig csendre intette a kapu mögött helyet foglaló svájci szurkolókat. Az ukránok végül 3–0-val jutottak tovább, majd a negyeddöntőben a későbbi világbajnok olaszoktól kaptak ki 3–0-ra – de akkor már a rendes játékidőben.

Jóleső érzés volt Kisvárdán viszontlátni az ukrán futball egyik legnagyobb alakját, egyben fenegyerekét.

Az a bizonyos Svájc elleni tizenegyese 2006-ból:

A borítófotón: Artem Milevszkij (balra) és Petranics Szergej örült a viszontlátásnak