Görög várdai vitéz a dögei kapuban

Előbb bazi nagy görög lagzi, majd futball Magyarországon

Felbukkant már jó néhány náció tagja még a megyei harmadosztályban is, így nem fordul ki a világ sarkaiból attól a ténytől, hogy a dögei futballcsapat görög származású kapus bevetésével nyomul a Rétköz csoportban. Ráadásul Andreas Kritharakis nem nyeretlen két éves már, bár az is igaz: a harmincötödik esztendejét taposó úriember jelentős focimúlt nélkül csöppent kis hazánkba – a pályára – írja a szabolcsfociinfo.hu.

– Krétán születtem, a görög NB I-ben szereplő OFI Kréta csapatának nagy drukkere vagyok – indította kalandos történetét Andreas Kritharakis. – Gyerekként közel voltam ahhoz, hogy bekerüljek a klub akadémiájára, de az élet másként alakult: tizenhét évesen elvittek katonának, majd dolgozni kezdtem, ekkor már nem fért bele a foci. Később magyar lányba lettem szerelmes, akit feleségül vettem, és azóta két fiúnk született. Öt éve vagyunk Magyarországon, tagja vagyok a Várkerti Vitézek szurkolócsoportnak, rendszeresen járok a Kisvárda meccseire, mert a futballt nagyon szeretem.

A szálak itt érnek össze, Andreas ugyanis találkozott Szanyi Jánossal, a Döge edzőjével (időközben az egyesület elnökévé avanzsált…), aki szintén rendszeresen felbukkan az immár élvonalbeli Várda hazai mérkőzésein. Innen pedig egyenesen út vezetett a megyei harmadosztályú csapathoz, bár a bajnoki debütálás némiképp csúszott… A bemutatkozás pillanata október 21-én, a kilencedik fordulóban jött el, amikor a megsérült cerberust, Bata Lajost váltotta a Lövőpetriben rendezett meccsen. A csereportás nem kapott gólt, a gárda pedig 3–1-re nyert. A legutóbbi körben, Vitkán már ő kezdett és ért el döntetlent idegenben a Döge.

– Kérdezősködtem, hogy hol lehetne edzeni, mert mozogni akartam, így amikor Janival összefutottam, és szóba került ez a téma, ő hívott Dögébe. Hozzáteszem, nem voltam mindig kapus, a görög ificsapatomban középpályást is játszottam, be kell valljam, némi lustaság miatt kerültem vissza a háló elé. Sokáig tartott megszerezni a magyar állampolgárságot, és csak utána tudtam hivatalosan az egyesülethez igazolni, így két évig csak edzettem. A lényeg, hogy az őszi hajrában már védtem. Azt kell mondjam, az itteni színvonal abszolút nem rosszabb, mint a görög alacsonyabb osztályokban, az élvonal azért már más… Dögében ritka jók a körülmények, amit kint is megirigyelnének, és én is jól érzem magam a csapatnál. Ameddig bírok, védek, legalább kondiban tart.