Embert is itt neveltek belőle

A legnagyobb teniszezőknek is megremeg a kezük, amikor a győzelem közelébe érnek, amikor úgymond ki kell szerválniuk a mérkőzést. Hasonló helyzetbe került a Kisvárda Master Good csapata a 2017-2018-as NB II-es bajnokság hajrájában, amikor már nagyon közel volt a cél, magyarán a feljutás.

Hogy a hasonlatnál maradjunk, meg is remegtek a lábak, és az április zárásaként valamint a május nyitányaként apróbb botlások következtek. A Budaörs elleni 1–1-et a korábbról elhalasztott meccsen a csákvári győzelem (3–0) követte ugyan, de a Nyíregyháza Spartacust hazai pályán nem sikerült legyőzni (2–2), majd jött az újabb hétközi fordulóban a dorogi vereség (0–1).

A fotón: A meccset a kispadon kezdte a harmadik gól későbbi szerzője, balról: dr. Kósa Jenő csapatorvos, Molnár-Farkas Tamás, Heffler Norbert, Oláh Gergő, Lukács Rajmond, Sergiu Oltean és Hrihorij Zanko

Fotók: Nyulak Nikoletta

Nagy baj nem történt, hiszen a riválisok sem remekeltek, így a két évvel ezelőtti, 2018. május 6-i, Soroksár elleni hazai meccset úgy vártuk a második helyen állva, hogy hét pont volt az előny a harmadik Békéscsabával szemben. Aztán a meccs, vagyis a 34. forduló végére tíz pontnyira nőtt a különbség a két csapat között, hiszen mi nyertünk (3–1) azon a vasárnapon, a viharsarkiak viszont otthon botlottak (0–1) a Budafok ellen. A Soroksár elleni sikerhez viszont nem mindennapi izgalmakon keresztül vezetett az út, és igazából akkor nyugodhattunk meg, amikor a hajrában Oláh Gergő megszerezte a harmadik gólt.

„A hetvenedik perc környékén léptem csereként pályára, kettő egyre vezettünk, de nagyon nyomott a Soroksár, az volt a feladatom, hogy stabilizáljam a középpályát, és lehetőség szerint érjek fel a támadásokhoz is – idézte fel a két évvel ezelőtti emlékeit kérésünkre Oláh Gergő. – Ez sikerült is, a meccs hajrájában Brana Ilicstől kaptam remek labdát, és a helyzetet gólra váltottam. Az a gól döntette el a találkozó sorsát, és a meglévő előnyünk birtokában a következő meccsen, Kazincbarcikán alakulhatott volna úgy, hogy már biztossá válik a feljutásunk. Bár azon a meccsen is gólt szereztem, de végül kikaptunk, így az ünnepléssel még várni kellett. Visszatérve a Soroksár elleni mérkőzésre, akkor még friss volt a kapcsolatom a későbbi feleségemmel, ő és a szüleim is ott voltak a lelátón, sőt, a keresztanyukám is, aki először látott élőben futballozni. A „szomszédos” Gyuláról érkeztek a kedvemért... Ezért is kerített hatalmas boldogság a hatalmába, amikor betaláltam. Amúgy pedig már a játékvezetői küldésnél eldőlt a sorsom, hiszen az a Nazsa Tamás volt a spori, akit jól ismertem Debrecenből, és amikor ő fújta a sípot a meccseimen, mindig gólt lőttem. Szerencsére a sorozat folytatódott.”

A fotón: Az első két gól szerzőjét, Horváth Zoltánt (9) még bevetésre várva köszöntötte Oláh Gergő (20)

Az elsősorban a hatalmas futómunkájával kitűnő Oláh Gergő Szegedről érkezve két évet töltött el Kisvárdán, ám a másodikat, vagyis a feljutást követően távozott. A mindig mosolygós, a viccekben benne lévő középpályásnak a személyisége nagyon hiányzik a mai napig az öltözőből.

„Családalapítás előtt álltam, a jövőmre gondolva a továbbtanulás is foglalkoztatott, ezért is jött kapóra a Szeged ajánlata, amely egyfajta életpályamodellt is tartalmazott a számomra – mesélt a szakításról a manapság is az NB II-es Szegedben szereplő egykori játékosunk. – Nagyon sokat köszönhetek Kisvárdának, sosem fogom elfelejteni az ott töltött éveket, pedig volt részem mindenben. Akkor úgy éreztem, Révész Attilának nem voltam a szíve csücske, de utólag rájöttem, mindenben igaza volt velem kapcsolatban, és úgy váltunk el, hogy ezt meg is beszéltük egymással. Nagyon nehéz időszakban kerültem Kisvárdára, az első bajnoki meccs előtti napon meghalt az édesapám. Otthon néztük anyukámmal a Budaörs elleni idénynyitó meccsünket, és mindketten zokogásban törtünk ki, amikor megláttuk, hogy a csapattársaim gyászszalagot viselnek a karjukon. Rengeteget jelentett ez a számomra, még egy meccset sem játszottam velük, de máris ilyen jelét adták, hogy mellettem állnak, és befogadtak. És azt is ki merem jelenteni, huszonnyolc évesen Révész Attila nevelt belőlem embert. Apa nélkül maradtam, szükségem volt abban a helyzetben a törődésre. Úgyhogy a sikeres időszak, a gólok, a rengeteg móka mellett ez jut eszembe a kisvárdai időszakomból, amiért örökké hálás leszek. Utána jó helyre kerültem, Szegeden komolyak a célok, szép a stadion, kétgyermekes apa lettem és közel állok a diploma megszerzéséhez is. De ehhez kellettek a kisvárdai előzmények is.”

A fotón: A harmadik találat pillanata, a gólszerző Oláh Gergőnek (fehérben, középen) Brana Ilics (a kapu mellett, balra) adta a gólpasszt, Lukács Rajmond (88) pedig már látja, hogy ez bizony bent van!

2018. MÁJUS 6.

MERKANTIL BANK LIGA (NB II), 34. FORDULÓ

KISVÁRDA MASTER GOOD–SOROKSÁR SC 3–1 (1–0)

Kisvárda, 1350 néző, v.: Nazsa (Csatári, Punyi)

Kisvárda: Zöldesi – Izing (Oltean, 52.), Rjasko, Vári B. – Lucas – Hej, Melnik, Misic (Oláh G., 71.), Jánvári – Horváth Z. (Lukács R., 61.), Ilics. Vezetőedző: Kondás Elemér

Soroksár: Kovács D. – Fülöp N. (Csillag D., 82.), Gyömbér, Valencsik, Silye – Huszák – Albert Á. (Orosz M., 64.), Tamási Zs., Csernik, Gárdos – Kundrák (Lakatos I., 72.). Vezetőedző: Lipcsei Péter

Gól: Horváth Z. (1–0) a 9., Horváth Z. (2–0) az 54., Gyömbér (2–1) a 67., Oláh G. (3–1) a 87. percben

A mérkőzés összefoglalója megtekinthető itt:

A borítófotón: Oláh Gergőt ünneplik a társak a Soroksár ellen szerzett gólja után

Holnapi emlékünk: Ez is derbi volt, igaz „csak” megyei