Eltörött a mécses

Nem kis meglepetést keltett, hogy a Ferencváros elleni mérkőzésen(0–1) Hej Viktor bekerült a kisvárdai kezdőcsapatba. Aztán az ukrán-magyar futballista nemcsak az Úllői úti, hanem az azt követő Zalaegerszeg elleni mérkőzést (3–3) is végigjátszotta.

„Meglepődtem, amikor a kezdőcsapat tagjaként hangzott el a nevem a Ferencváros elleni mérkőzés előtt, hiszen már több mint egy éve nem volt példa ilyesmire – nyilatkozta Hej Viktor. – Nem maradt más nekem, mint megmutatni a tudásomat, bízom benne, hogy sikerült. Mindkét meccsen gyakorlatilag jobbszélsőt kellett játszanom, legalábbis a mérkőzések kezdeti szakaszában, hiszen mindkét találkozón módosult a szerepköröm. A Fradi ellen azzal bíztak meg, hogy felügyeljem az ellenfél balhátvédjét, aki előszeretettel csatlakozik be a támadásokba.”

Az Üllői úton védekező középpályásként, a ZTE ellen belső védőként fejezte be a mérkőzést Hej Viktor, aki tehát igazolta, hogy több szerepkörben is lehet rá számítani.

„A legutóbbi hazai meccsünkön az első huszonöt perc közepesen, az első félidő második fele katasztrofálisan alakult a számunkra – így Hej Viktor. – Szünetben kaptam az új feladatot, hogy belső védőként kell szerepelnem, a csapat teljesen más felfogásban jött ki a pályára, és sikerült is kétgólos hátrányból fordítani. Győzni viszont nem, mert az ellenfél értékesítette a kezezésemért járó tizenegyest. Erre a szituációra úgy emlékszem vissza, hogy a jobboldali beadást követően azt érzékeltem, van mögöttem egy támadó. Próbáltam fejelni, közben mintha meglöktek volna, és mivel fent volt a kezem, a labda a bicepszemet találta el. Elestem, hallottam a sípszót, azt gondoltam, a javunkra ítéltek szabadrúgást. Amikor a földön fekve megláttam, hogy a játékvezető a tizenegyespont felé fut, eléggé meglepődtem és elég rossz érzés kerített a hatalmába. Azóta már vagy tízszer megnéztem a mérkőzés hajrájának felvételét, és nem értem, hogy a végén az ellenfél tizenhatoson belül a két hasonló szituáció után mi mért nem kaptuk meg legalább az egyik büntetőt. Éreztem, hogy nagyot hibáztam, és nehéz helyzetbe hoztam a csapatot, igyekeztem javítani, ezért is mentem előre, volt is egy helyzetem, de a lövésemet védte a kapus.”

A mérkőzést követően játékosunk zokogott az öltözőben, magát hibáztatva az elmaradt győzelem miatt. Bántották emiatt a játékostársak vagy igyekezett mindenki megvigasztalni?

„Egy rossz szót sem szólt senki, mindenki vigasztalt és biztatott, hogy jól játszottam – mondta immár mosolyogva Hej Viktor. – Magamat ostoroztam, hogy egy ilyen meccset, amelyen vezettünk és kettős emberelőnyben játszottunk, nem lett volna szabad kiengednünk a kezünkből. Megyünk tovább előre, a következő meccsen megpróbálunk javítani.”

A fotón: Amikor még minden rendben volt – Hej Viktor (felül) köszönti a vezetést jelentő gól szerzőjét, Tischler Patrikot

Fotó: FrissMédia