Ami benne volt, kiszakadt belőle

Néhányan Kisvárdán biztos eljátszottak volna a harakiri gondolatával, ha a csapat az őszi Zalaegerszeg (3–3) és Paks elleni meccshez (1–1) hasonlóan megint úgy veszített volna pontokat, hogy miközben emberelőnyben játszik, a rendes játékidő végén még vezet is. Csaknem harmadszor is ebbe a folyóba léptünk, de a ráadásban az emberhátrányban játszó Újpest csapatának veszélyes próbálkozásai közül Dombó Dávid előbb Antonio Perosevic, majd a 2017 tavaszán Kisvárdán játszó Bacsa Patrik lövését is földöntúli bravúrral védte. Így maradt az 1–0.

„Mindenki tudta, hogy nagyon fontos í mérkőzés mindkét csapat számára, és a találkozó előtt is éreztem, nem lesz sok dolgom, de ha mégis, akkor észnél kell lennem – mondta Dombó Dávid arra a felvetésünkre, hogy miként tartotta tűzben magát arra a két alkalomra, amikor a félidők végén nagyot kellett védenie. – Próbáltam egész meccsen mozgatni magam, hogy ne merevedjek le, ha esetleg jön az a szituáció, ami próba elé állít, akkor azt meg tudjam oldani. Ez szerencsére össze is jött, így hozzá tudtam tenni a saját részemet a csapat sikeréhez. Az is igaz, a többiek nélkül ez nem sikerülhetett volna, mert ők a mezőnyben tettek meg mindent azért, hogy olyan helyzetbe kerüljenek az ellenfél játékosai, ami után én hárítani tudjak. Egyre több az olyan mérkőzés, akár nemzetközi szinten is, amikor a kapusoknak mérkőzésenként egy-két alkalommal kell csak közbeavatkozniuk, de akkor bravúrt szükséges bemutatniuk. Megvan annak a nehézsége, amikor egész meccsen nem vagy foglalkoztatva, de a kilencvenedik percben eredményt befolyásoló módon kell a játékba avatkozni, a mostani ilyen volt.”

Hírlik, az egyik múlt heti gyakorláson hasonló edzésszituációban kellett helytállnia a kapusoknak, így Dombó Dávidnak is, mint amilyennel a meccs ráadásában szembesült. Szabó Attila kapusedző előbb lapos lövéssel kínálta meg tanítványait, akiknek onnan felállva kellett hárítaniuk a „kipattanót”.

„Vannak olyan feladatok, amikor úgymond meccsszituációkat képezünk le – így Dombó Dávid. – Az adott helyzetben a két hárítás közül az első amolyan reflexvédés volt, hiszen elég sűrű volt előttem a mezőny, és nem nagyon láttam a labdát, a kipattanó utáni, szögből leadott lövésbe már jobban bele tudtam állni, hiszen előtte kicsit oldalra ütöttem a labdát, és a lövést megelőzően talpra is tudtam állni. Szerencsére visszaköszönt mindaz, amit edzésen gyakoroltunk.”

Meglett férfiembernek, sportolónak sem kell olykor szégyellnie a könnyeit. Dombó Dávid sem tett így, amikor a mérkőzés után az öltözőben eltört nála a mécses. A feszültség tört elő?

„Ez elég összetett kérdés – sóhajtott egy nagyot a tavaszi mind a tíz bajnoki meccsen bevetett kapusunk. – Ami bennem volt, az ennek a védésnek köszönhetően kiszakadt belőlem, hiszen két és fél hónapos szünet után, ráadásul nagyon fontos mérkőzésen tértünk vissza. Nem kell semmi rosszra gondolni, pozitív élményben volt részem, ami ezt hozta ki belőlem. A győzelem következtében feldobott állapotban utazhatunk a szombati, fehérvári mérkőzésre.”