A nagy találkozás
Kapusunk, Sandro Tomic hat évvel ezelőtt a hétfői ellenfélnél, a török Galatasaraynál dolgozott.
Kapusedzőnk, Sandro Tomic 2017-ben szakmai stábtagként dolgozott a török Galatasaraynál, amely történetesen az ellenfelünk lesz az ausztriai edzőtábor első edzőmeccsén – hétfőn 19.30-tól, Grazban.
„Honfitársam, Igor Tudor segítőjeként dolgoztam a Galatasaray kapusaival kettőezer-tizenhét februárjától decemberig – emlékezett Sandro Tomic. – Előzőleg a Karabükspor csapatában dolgoztunk együtt Tudorral, onnan vásárolta ki a bajnokság közben a szerződéséből a Galata, és vitt magával engem is. Leírhatatlan, ami az egyesület körül történik, elég, ha annyit mondok, hogy csak Törökországban harmincmillió szurkolója van. Az emberek megőrülnek a klubért és a játékosokért, a Galatasaray igazi vallást jelent Isztambulban, de nemcsak futballban, hanem kosárlabdába, röplabdában és vízilabdában is.”
Míg az elmúlt bajnoki évben olyan sztárjai voltak a Galatának, mint az olasz Nicoló Zaniolo, a belga Dries Mertens vagy az argentin Mauro Icardi, addig Sandro Tomic idejében a holland Wesley Sneijder és Nigel de Jong, valamint a német Lukas Podolski voltak a csapat legismertebb futballistái.
„A közös pont a két időszak között pedig az uruguayi kapus, Fernando Muslera, aki immár tizenkét éve a klub alkalmazottja – ígyt Sandro Tomic. – Ő akkoriban a világ tíz legjobb kapusa közé tartozott, ez meggyőződésem, és jelenleg, harminchét évesen is magas szintet képvisel. Öröm lesz vele Grazban találkozni, miként a szakmai és az egészségügyi stáb megmaradt tagjaival is.”
De vajon hogyan eshetett a Galatasaray stábjának a választása a Kisvárdára? És várható-e, hogy megtelik a grazi Merkur Aréna a mérkőzésre?
„A Galatasaray van olyan nagy klub, hogy azzal játsszon, akivel csak szeretne – véli Sandro Tomic. – Hogy minket választhattak, abban szerepe lehetett a tavalyi Európa-konferencialiga-szereplésünknek is, ami ismertté tette a klubunkat. Különös dolgokat produkál velem az élet, tavaly korábbi klubjaim közül a Hajdukkal, most a Galatával játsszunk edzőmeccset. Amikor kettőezer-tizenhétben Ausztriában edzőtáboroztunk, és a Dárdai Pál vezette Herthával játszottunk Klagenfurtban, húszezer török tombolt a lelátón. Többségében a Németországban, Ausztriában és Svájcban dolgozó török vendégmunkások érkeztek a mérkőzésre, ilyesmi most is várható, a legelvakultabb szurkolók pedig Isztambulból is útnak indulnak majd, ebben biztos vagyok. Most, hogy négy év után újra övék lett a bajnoki cím, különösen nagy a várakozás.”