A gyilkos kór mellé egy nagy álom

Van az úgy, hogy nem a hagyományainak megfelelően szerepel a csapat, hogy aggódni kell a bennmaradásért a megyei I. osztályban, hogy kimarad egy tizenegyes, emiatt nem jön össze a győzelem. Mint tíz évvel ezelőtt, 2010. május 2-án a Nyírgyulaj elleni mérkőzésen, amely végül 1–1-es döntetlenre végződött a Várkertben.

De mi ez ahhoz képest, hogy az azon a mérkőzésen pályára lépett egyik kisvárdai játékos manapság a gyilkos kórral küzd. Mándi Attila ugyanis torokrákos.

Maradjunk egyelőre a tíz évvel ezelőtti meccsnél, merthogy Mándi Attila számára az sem mindennapi véget ért.

„Összefejeltem az egyik vendégjátékossal és kisebb agyrázkódást szenvedtem – mesélte a történteket a manapság már 41 esztendős Mándi Attila. – Az orvosunk is azt javasolta, hogy hagyjam el a pályát, de már nem volt több cserelehetőségünk, és játszani akartam tovább. Ha jól emlékszem esett az eső, szurkolóink bőrig ázva is buzdították a csapatot, miattuk sem lett volna szívem lemenni a pályáról. A meccs után aztán kórházba szállítottak, néhány napos kezelésre szorultam, a meccs eredményére sem emlékeztem. De mindig is szívjátékosnak tartottam magam, mentem előre, ameddig lehetett. Furcsa volt, hogy a 2011-es távozásom után három hónappal a Kótaj színeiben már ellenfélként tértem vissza Várdára. Több magyarországi csapatnál is megfordultam, de Kisvárda marad a szívem csücske. A szurkolókkal is végig jó maradt a viszonyom, amikor kótaji játékosként egy baktalórántházi meccsen eltört az állkapcsom, és a nyíregyházi kórházba kerültem, akkor több várdai drukker is meglátogatott.”

A fotón: A kép a román harmadosztályú mérkőzésen készült, két héttel azelőtt, hogy Mándi Attila megtudta a szomorú hírt

A szatmárnémeti származású Mándi Attila 2010 tele és 2011 nyara között másfél évet töltött Kisvárdán, aztán Magyarországon szerepelt még a Kótaj, a Mátészalka, a Sényő és a Nagyecsed színeiben. 2014-ben tért vissza Romániába, aztán egyik napról a másikra megváltozott az élete.

Most pedig, ahogy a híradókban mondani szokták: figyelem, megrázó történet következik!

„Maholnap lesz két éve annak, hogy egyik napról a másikra az orvosok közölték velem, torokrákom van, holott soha életemben nem cigarettáztam és nem ittam alkoholt – tért át a történet drámai szálára Mándi Attila. – Három műtéten estem át, az első nyolc órán keresztül tartott. Aztán pedig jöttek a kemo- és rádióterápiás kezelések, ezek miatt enni és inni sem tudok. Kivették a hangszálaimat, nem tudok beszélni, van egy lyuk a torkomon, azon keresztül lélegzek. A gyomromban pedig egy tubus, azon keresztül eszem és iszom. De ezen megpróbáltatások után sem mondtam le a sportolásról, rendszeresen járok focizni és konditerembe is. Januárban egy mátészalkai teremtornán vettem részt, abban a városban is két szép évet töltöttem el. Az emberek felállva tapsoltak, a történtek annyira magával ragadtak, hogy három napig csak sírtam, mint egy gyerek. Akkor is, amikor Petranics Szergej korábbi kisvárdai csapattársam és barátom közbenjárására tavaly ott lehettem a kisvárdai stadionban a Mezőkövesd elleni, bennmaradásról döntő mérkőzésen. A meccs után Szergej és a kisvárdaiak játékosa Cornel Ene, akivel Szatmárnémetiben játszottam együtt, ott teremtek előttem, és megkaptam Ene mezét. Az én könnyeim meg csak potyogtak. Most is, hogy ezeket leírom, és már akkor is, amikor megkerestek, jelezve, hogy nem felejtettek el Kisvárdán.”

A fotón: Mándi Attila műtétjei után sok időt tölt el családja körében

És, hogy mi adja az erőt?

„Az engem megműtő, Európa-szerte ismert gégész is azt mondta, hogy nem semmi, amin keresztül megyek. A családom adja az erőt, és azok az emberek, akik nagy szeretettel körbevesznek. Úgy vagyok vele, ami nem öl meg, az erősebbé tesz. És van még egy nagy álmom… Egyszer szeretnék még labdába rúgni a kisvárdai stadionban. Ha csak egy kezdőrúgás erejéig is. Remélem összejön. Bízom benne, hogy találkozom még a korábbi kisvárdai csapattársaimmal, a vezetőkkel és a csodálatos szurkolókkal is. Addig is: hajrá, Várda!”

2010. MÁJUS 2.

2009-2010-ES IDÉNY, SZI-ZO SPORT-DR. ZILAHI MEGYEI I. OSZTÁLY, 26. FORDULÓ

VÁRDA SE–NYÍRGYULAJ KSE 1–1 (1–0)

Várkert, 250 néző, v.: Nagy Balázs

Várda SE: Petranics – Szőlősi L., Mándi A., Mező Á., Krizán, Németi (Kovács L., 78.), Varga D., Dallos (Koi, 67.), Oprea (Vincze V., 51.), Rab, Lovas I. Edző: Rozsnyai Béla

Nyírgyulaj: Kecskés G. – Tóth F., Bécsi K., Horváth K., Baksa Cs., Erdei L., Pelyák, Franku, Huszti T. (Tanka, 78.), Kocsis Z., Konyha. Edző: Lukács Tibor

Gól: Rab (1–0) a 8., Horváth K. (1–1) a 47. percben

A fotón: A Várda SE–Nyírgyulaj mérkőzés tudósítása mellett megjelent fotó a Kelet-Magyarország 2010. május 3-i számában

A borítófotón: Mándi Attila (jobbról a második) másfél éven át volt a kisvárdai védelem oszlopa

Holnapi emlékünk: Folytatódott a sorminta