A felnőttfutballból az utánpótlásba

Az edzői szakmában az az általánosabb, ha valaki az utánpótlásból érkezve járja végig a szamárlétrát, és úgy jut kispadhoz a felnőttek között. A Várda LA U19-es csapatánál a nyáron munkába álló Gerliczki Máté fordított utat tett meg: futballista karrierjének vége felé már játékos-edzőként dolgozott az NB III-ban Tiszakanyáron, az utóbbi öt évet pedig Tiszaújvárosban töltötte, ugyancsak harmadosztályban szereplő csapat mellett.

„Érdekes, hogy ez nálam így alakult, mindenesetre tizenegy évvel ezelőtt még játékosként kaptam kispadot, kipróbáltam azt az utat, ami a jelek szerint ahhoz volt elég, hogy NB III-as középcsapatig jussak – mondta a csapatát a korosztálya élvonalbeli bajnokságára készítő edző, Gerliczki Máté. – Ki kell próbálnom egy másik utat, aminek az lenne a lényege, hogy tanuljak. Az eddig eltelt tíz napban azért kiderült, hogy van mit és van is kitől. Egyáltalán nem érzem visszalépésnek, hogy most utánpótláscsapat csapat mellett kaptam állást, persze, azt nem bánom, hogy a legfelső korosztályt, ami a legközelebb van a felnőttfutballhoz. Úgy érzem, a legjobb helyre kerültem, minden adott ahhoz, hogy jó munkát lehessen végezni.”

Aki belekóstolt a felnőtt futballba, az visszavágyik oda, és talán magasabb szinten, ahol eddig járt.

„A cél persze az, hogy profi szinten lehessek edző, ha az embernek nem az lenne a vágya, az jelentené a bajt – fogalmazott Gerliczki Máté. – De ez még odébb van, sokat kell még tanulnom, mindenesetre a magánéletben mindent ennek rendeltem alá, feladtam az eddigi civil állásomat is, ami kötetlen volt, így össze is tudtam egyeztetni a futballal. Ott is nagyon sokat tanultam a nagybetűs életből, de mindig ez volt a vágyam, hogy főállású edző lehessek, és erre a karrieremre tudjak koncentrálni. Ennek most jött el az ideje és a lehetősége is. Érdekes, a korábbi években azt hihették, hogy be vagyok betonozva Tiszaújvárosba, mert soha nem kerestek sehonnan, ezen a nyáron viszont több lehetőségem adódott. A kisvárdaiak voltak a legkitartóbbak, ráadásul elit akadémián dolgozhatunk, ebben a munkában láttam a legtöbb fantáziát is. Nem egyedül érkeztem a korábbi stábomból, velem tartott Tiszaújvárosból erőnléti edzőként Dajka László (aki csak névrokona felnőtt csapatunk korábbi vezetőedzőjével, a szerző) is, aki ugyanolyan elszánt, mint én.”

Gerliczki Máté (balról a harmadik) a régi-új kollégák között, balról: Szabó Attila, Dajka László, Kovács János, Ádámszki Róbert és Palácsik Antal masszőr

A stáb többi tagja sem ismeretlen Gerliczki Máté számára, sőt... Asszisztensedzője, Ádámszki Róbert Mátészalkán, a kapusokat trenírozó Szabó Attila Nyíregyházán és Kemecsén volt a csapattársa, a szekcióvezető Kovács János pedig az edzője. Az NB III-as csapat erőnléti edzője, Bodnár László pedig általános iskolai osztálytársa volt, és vele más élményei is vannak...

„Huszonegy évvel ezelőtt az U21-es válogatott edzőtáborába utaztam az akkori három debreceni játékossal, Bajzát Péterrel, Bernáth Csabával és Bodnár Lászlóval – ment vissza az időben Gerliczki Máté. – Tatára tartottunk, késésben voltunk, ráadásul egy traktor kihajtott elénk, és ütköztünk vele. A csodával határos módon különösebb sérülések nélkül megúsztuk a balesetet, holott az autó a felismerhetetlenségig összetört. Amikor találkozunk Bodnár Lacival, rendre szóba kerül ez a baleset, ami valahol összeköt bennünket.”

No, meg innentől kezdve a közös, kisvárdai munkahely is.