A 96-szoros válogatott látogatása

Szépen fejlődik a Várkerti Sporttelep és vele együtt a Várda Labdarúgó Akadémia, de azért errefelé sem mindennapos vendég a 96-szoros válogatott labdarúgó. Márpedig hétfőn egy, a századik címeres mezes fellépését ostromló futballista volt a vendégünk, és ez akkor is nagy szó, ha a női szakágból érkezett.

Csiszár Henrietta nézett szét Kisvárdán, hogy nyugodtan tudja útjára engedni kisebbik öccsét, Csiszár Leventét, aki – ha a célegyenesben tartó tárgyalások a végén sikerre vezetnek – az új bajnokságban, a VLA U14-es csapatában játszik majd.

„Amit eddig láttam, az megnyugtató – állapította meg a magyar női válogatott csapatkapitánya, az előző öt bajnoki évet a német élvonalbeli Bayer Leverkusennél töltő Csiszár Henrietta. – A csapat másodedzőjétől, Fejér Márkótól kaptam a meghívást, és a látottak alapján igazán nyugodtan engedhetem majd útjára Leventét. Persze, a fontosabb dolgokat a szüleim intézik, a nagyobbik öcsém, Szabolcs pedig az edzője Levinek, úgyhogy nagyot nem tévedhetünk. Ami azt illeti, hasonló korban indultam én is utamra Hajdúnánásról, és gimnazistaként előbb a Ferencváros, egyetemistaként pedig az MTK játékosa letten a fővárosban. Utóbbi csapat színeiben egy évet töltöttem, de két bajnoki cím megszerzéséből kivehettem a részem.”

A Csiszár név nem ismeretlen a futball közegében, hiszen Henriettáék édesapja, Imre a DVSC-ben az NB I-ben, Hajdúnánáson pedig az NB II-ben is szerepelt. Fiúgyermekei esetében nem meglepő, hogy a futballt választották, de ezek szerint a lánytestvérnek sem volt más választása.

„Nem volt kötelező a futballt választanom, de azért adta magát – felelte a 27 éves középpályás. – Hajdúnánáson töltöttem pályafutásom első négy évét, aztán a Fradihoz és az MTK-hoz vezetett az utam. A zöld-fehéreknél négy évet töltöttem, majd az MTK-ban nemcsak bajnoki címeket, hanem kupagyőzelmeket is ünnepelhettem. Huszonegy évesen kezdődött a külföldi karrierem, először másfél évet játszottam Erdélyben, Marosvásárhelyen, onnan kerültem ki kettőezer-tizenötben Németországba. Előbb a Hertha fennhatósága alá tartozó másodosztályú Lübarsban töltöttem egy évet, majd öt évet játszottam Leverkusenben, ahol most járt le a szerződésem. Nem titok, váltani készülök, de még nem publikus, hogy hol folytatom. A magyar válogatottban kilencvenhatszor léptem pályára eddig, és öt éve viselem a csapatkapitányi karszalagot. Ott lebeg előttem, hogy százszoros válogatott legyek, de négyen-öten ott vannak előttem az örökrangsorban, amelynek az élére a Szegeden játszott szerbek elleni dupla mérkőzésen Vágó Fanny lépett. Meg is ünnepeltük a rekordot jelentő százhuszonhetedik válogatottságát.”

Csiszár Henrietta a válogatott...

Ha a német női futball magyar vonatkozásait keressük, akkor Marozsán Dzsenifer valamint Jakabfi Zsanett neve ugrik be elsőként. Netán Csiszár Henrietta lesz az ő méltó követőjük?

„Jakabfi Zsani abszolút a példaképem, a Wolfsburg színeiben mindent megnyert, amit csak lehetett, miközben a klubhűség mintaképe is volt – így Csiszár Henrietta. – Persze, Marozsán Dzsenifer is lehet minden kislány példaképe, de őt elsősorban németnek tekintik odakint, mint magyarnak. Az ő jelenlétük könnyebbséget jelent a többi magyar játékos karrierjének előrehaladásában, és bízom benne, hogy az én nevem hallatán is hamarabb szerződtetnek magyar játékost a klubok, mint korábban.”

Míg itthon talán még mindig nincs annyira fókuszban a női futball, addig Németországban vajon milyen az elismertsége?

„Azt el kell mondjam, immár Magyarországon is egyre népszerűbb a női futball, egyre több a támogatás, és a lányoknál is létezik az akadémiai rendszer – mondott némileg ellent Csiszár Henrietta. – Fejlődünk, fejlődgetünk, de nyilván a németek még jócskán előttünk járnak, a válogatottra a nemzetközi porondon elért címek is felhívják a figyelmet. A mi nemzeti csapatunk még nem szerepelt világversenyen, ezért itthon sok emberhez még nem jutott el a női futball híre. Ugyanakkor odáig már eljutottunk, hogy itthon a legjobb a klubok már megélhetést jelentő fizetést tudnak biztosítani, miközben sok női játékosnak van már edzői végzettsége, így rutinosabb korba érve a trénerkedésbe is belekóstolhatnak a karrier mellett.”

...és a Leverkusen mezében

Végezetül: mivel Henrietta hasonló korban került el a szülői háztól a futball kapcsán, mint a Várda LA-hoz tartó öccse, lássuk, a századik válogatottságát ostromló hölgy, milyen útravalóval engedi majd Kisvárdára Leventét?

„Mondtam neki, hogy egyetlen cél lebegjen a szeme előtt, és azért tegyen meg mindent. Nehéz lesz az elválás, hiszen ő is nagyon kötődő, családcentrikus gyerek, ő a mi kis csodánk, anyáéknek is lesznek nehéz pillanataik a különlét miatt. A legfontosabb, hogy kitartó legyen, és mivel nem a világvégére kerül Hajdúnánásról, ez számunkra egy szuper lehetőség” – véli Csiszár Henrietta.

Aki, ha ideje engedi, bármikor szívesen látjuk majd Kisvárdán. Akár már százszoros válogatottként is...

A borítófotón: Csiszár Henrietta az általa öt évig viselt Leverkusen-mezt hozta ajándékba kisvárdai vendéglátójának, Fejér Márkónak