Amszterdamról, erősítésekről, jövőképről

Éppcsak leszállt a repülője. Merre járt?

A hét első felében részt vettem a Wyscout 2018 elnevezésű konferencián Amszterdam, ahol nagyon hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam – mondta Révész Attila. – Döntően Európából, de például Brazíliából, Mexikóból és az arab világból összesen százhetven klub képviseltette magát, Magyarországról a Ferencváros és a Mol Vidi FC mellett a Kisvárda FC volt a harmadik résztvevő. A mi asztalunk mellett kettővel foglaltak helyet a Juventus, mögöttünk kettővel a Liverpool képviselői, úgyhogy nagyon színes és széles volt a skála.

Mi volt ennek a tanácskozásnak a célja?

Elsősorban az, hogy a klubok megismerjék egymást, illetve a találkozások játékoscseréket, a játékosok adásvételét segítsék elő. Lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a legnagyobb ügynöki irodák is, közvetlenül ismerhettünk meg olyan ügynökségeket, amelyek a legmagasabb szinten tevékenykednek, és a találkozás révén sokkal nagyobb bizalommal lehetünk majd egymás iránt.

Az illusztris társaságban milyen volt a magyar futball megítélése és mennyire csodálkoztak rá egy olyan kis klub jelenlétére, mint amilyen a Kisvárda?

Sajnálom, hogy több magyar klub nem képviseltette magát, sokan kérdezték ennek az okát, de nem tudtam rá a választ… Így erre a három klubra maradt a magyar futball imidzsének építése ebben a körben. Az látszik, hogy a Fradi és a Vidi már alapnak tartja a részvételt az ilyen seregszemléken, és velük együtt büszkén hallgattam én is, hogy a magyar futball pozitív megítélése már nemcsak a múltunknak és az infrastrukturális fejlesztéseinknek köszönhető, hanem látják, hogy a szakmai előrelépésre és a nemzetközi szint megközelítésére is van igény. Büszke lehettem arra is, hogy az élvonalban abszolút újonc klubunkat a jelenlétünkkel felhelyeztük az európai klubfutball térképére, még ha a teljesítményünkkel nagyon távol is vagyunk ettől.

Mit lehet rövid- és hosszabbtávon profitálni ebből a konferenciából?

Hosszútávon mindenképpen azt, hogy bízom benne, lesznek olyan ügynökségek és klubok, amelyek meg fognak bennünket látogatni tapasztalatcserére. Nemcsak venni, hanem eladni is szeretnénk játékosokat, az akadémiánkon nagyon sok a tehetséges futballista, akikért a nagyobb múltú magyar akadémiák már sorban állnak, de az így kialakult kapcsolatokkal kinyílhat előttük a világ, és ezt perspektívaként is lehet számukra mutatni. Rövidtávon pedig egyértelműen az, hogy már a télen olyan játékosokat tudjunk magunkhoz csábítani, akik hozzásegíthetnek bennünket a bennmaradás kiharcolásához.

Már halljuk is a nyáron feltett lemezt, hogy a Kisvárda megint csak külföldi játékosokat akar igazolni…

Ezt a kérdést már nagyon sokat boncolgattuk, de le kellene végre zárni. Többször elmondtam már, hogy mi helyzetünk nagyon nehéz, mert az észak-keleti országrészbe az amúgy is szűk piacról nem könnyű magyar játékost idecsábítani. Különösen télen, amikor azok a futballisták válnak szabaddá, akik valamiért nem kellettek a klubjuknak. Azt is tisztáznunk kell újra, hogy azok a játékosaink, akik tavaly már az NB II-ben is mi színeinkben szerepeltek, azok futballmagyarnak számítanak, ezt is figyelembe véve hivatalosan hét külföldi státuszú labdarúgónk van. A tavalyi csapatból heten-nyolcan most is rendszeresen játszanak, de az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ami az NB II-ben elég volt, az az élvonalban már kevés. Az első fordulókhoz képest jelentős javulás történt a játékunkban, akkor is, ha az eredmények ezt nem mindig mutatják. Ugyanakkor mi látjuk a fejlődést, labdabirtoklásban és támadásvezetésben jócskán előreléptünk, de olyan egyéni hibákat követünk el, amelyeket követően összezuhan a csapat, és vereségekbe futunk bele. Mást ne mondjak, legutóbb az Újpest ellen vezetésünk birtokában két öngólt vétettünk. Ezek a gondok képességbeli problémákat is felvetnek, illetve tavaly nem büntették mindegyiket góllal, most viszont kíméletlenül. Biztos vagyok benne, hogy ezek a hibák egyre kevesebbet fordulnak majd elő, a játékosaink is egyre jobban felveszik az osztály ritmusát, de további erősítésre szorul a játékoskeretünk.

Az ön részvétele a konferencián arra is utalhat, hogy bátran tervezi a jövőt Kisvárdán.

Azért járom ennyit a világot, hogy ilyen módon is próbáljam tovább építeni a klubot. Nyugodtan állíthatom, a mi kapcsolati tőkénk nagyobb, mint a hazai konkurens kluboké, és ebből is több előnyünk származhat. Lehet, hogy sokan keserűek az eddigi szereplésünk miatt, de az elmúlt évek tendenciája, vagyis az újonc csapatok mérlegének ismeretében aligha várhatta azt bárki is, hogy a nemzetközi kupahelyekért leszünk versenyben. Elhoztuk Kisvárdára az NB I mezőnyét, már eddig is játszottunk parádés meccseket, igazi futballhangulatban, a stadionunkat többször is megtöltve, akár már ennyivel is elégedettek lehetnénk. Igen, előfordulhat, hogy kiesünk, de akkor sem történik tragédia. Az lenne az igazi dráma, ha arra a sorsra jutnánk, mint néhány kieső csapat, amely az egy évnyi NB I-es szereplés után szinte a megszűnés határára került. Ez nálunk nem fordulhat elő! Azért is versenyeztetjük a megye egyes csapatunkat, hogy amennyiben bekövetkezne az egyelőre a legrosszabb álmainkban sem megjelenő kiesés, akkor könnyebb legyen a talpra állás. A második számú csapatunkban ugyan sokszor többen is visszajátszanak az NB I-es keretből, de azért, mert őket sérülés vagy formahanyatlás miatt újra fel kell építenünk, és olyankor fizikailag a megye egyes osztály szintjén állnak. Ők egészülnek ki azokkal a tizenhét-tizennyolc éves játékosokkal, akik majd a jövőt jelenthetik. Akár az NB II-es csapatunkban is, de Isten őrizz, hogy máris temetném a bennmaradási reményeinket, csupán jelezni szerettem volna, hogy erre az eshetőségre is megvan a koncepciónk. Az is szép jövőt vetít előre, hogy az első-, másod- vagy harmadosztályban szereplő korosztályos csapataink kivétel nélkül toronymagasan vezetik a bajnokságukat, és ahogy korábban is mondtam, óriási tehetségeink vannak. És bár a kapcsolataink révén kinyílhat előttük a világ, de első körben mindenképpen azt szeretnénk, hogy nálunk váljanak profi labdarúgókká.

Visszatérve a felnőttcsapathoz, a bajnokság első körében a Fradi elleni mérkőzést követte egy jobb periódus. Ennek ismeretében mit vár a 2018-ban még hátralévő négy bajnokitól?

Dajka László vezetőedzői szerepvállalása abban az időszakban sikeresnek volt mondható. Ugyanakkor, ha kicsit mélyebbről megvizsgáljuk az ellenfeleink jelenlegi helyezését, akkor utólagosan nem is nevezhető kimagaslóan bravúrosnak. Jobban bántott, hogy a következő mérkőzéseken, amelyeken az ellenfelek már kiismerték az új edzőnk alkalmazta rendszerünket, hiába játszottunk többször is jól, nagy különbségű vereségekbe futottunk bele. Most ennek a rengeteg gólnak az elhárítása az elsődleges feladata a szakmai stábnak, amelynek tagjaitól azt kértem, hogy próbálják stabilizálni a csapatot. Ez az Újpest ellen még nem nagyon sikerült, de akkor nem a csapatjáték hibája eredményezte a kapott gólokat, hanem az egyéni baklövések. Ezek sokszor romba döntik az egész héten jól felépített edzésmunkát. Hiába magasabb szintű a csapatjátékunk, mint korábban, addig nem tudunk megbirkózni a feladattal, míg gólt ajándékozunk az ellenfelünknek vagy egyenesen magunk rúgjuk az ő góljaikat. A hátralévő négy meccs közül kivenném a Fradi ellenit, ott kevés az esélyünk, de a Puskás Akadémia, a Diósgyőr és az MTK elleni meccseken egyértelműen győzelmi szándékkal lépünk majd pályára, ezeken kell annyi pontot kell szereznünk, hogy tavasszal reálisan indulhassunk harcba a bennmaradásért.