Szenvedős, küszködős, de továbbjutós

Risztov Éváról, a 2012-es londoni olimpia hosszútávúszó bajnokáról nem lehet azt állítani, hogy ne lenne küzdő- és tűrőképessége, de a pesterzsébeti kupamérkőzés rendes játékidejének szünetében maga is azt mondta, minden tisztelete a pályán lévőké, hogy ilyen hidegben is zakatolnak. Pedig akkor még a Mol Magyar Kupa nagyköveteként a mérkőzésen jelenlévő korábbi úszó sem tudhatta, hogy a nyolcaddöntőnk nem is kilencven, hanem 120 percig tart majd.

A kapuban újoncot avattunk, Danijel Petkovics először kapott lehetőséget kisvárdai színekben, mezőnyben pedig kezdőkánt debütűált Enes Alic, idén először játszhatott Széles Imre Antal, Lucas és Vida Kristopher. A mezőnyfölényünk végig megvolt, de az első félidőben igazán csak a hajrában tudtunk dominálni az NB III-as házigazda ellen, akkor Vida Kristopher és Milos Szpaszics is megszerezhette volna a vezetést, miként Mario Ilievszki fejében is ott volt a gól, de a hazaiak kapusát így sem tettük próbára.

A második félidőben is tovább daráltunk, Driton Camaj beállása után a bal oldalunk különösen aktív volt, de az utolsó passzok, a befejezések sehogyan sem sikerültek. Rafal Makowski járt legközelebb a vezető, vélhetően győztes gól megszerzéséhez, de keresztben elfejelte a labdát a kapu előtt. A nyolcvanadik percre fordulva Petkovicsnak kellett nagyot védenie, és a legvégén is meg kellett úsznunk egy távoli lövést, valamint egy oldalszabadrúgást, hogy eljussunk a hosszabbításig.

A kétszer tizenöt perces ráadásban már tényleg felbillent a pálya, percenként kerültünk az ellenfél védelme mögé, de vagy a kapust tettük naggyá (mint Bohdan Melnik vagy Milos Szpaszics), vagy nem találtuk el a kaput (Jasmin Mesanovic, Camaj és mások), így úgy érkeztünk meg a hosszabbítás háromperces hosszabbításáig, hogy még mindig nem volt zsebben a továbbjutás, és fel lehettünk készülve a tizenegyespárbajra.

Ekkor azonban Domini Kovacic jó szokásához híven előrement, kibrusztolta a helyzetet Makowskinak, akinek a beadása után valahogy a kapuban kötött ki a nyolc közé jutást érő gólunk.

Kiküzdöttünk, kiszenvedtük a győzelmet, ez minden pozitívuma a meccsnek, miközben jár minden elismerés a két osztállyal lejjebb rangsorolt erzsébetieknek, akik alaposan megnehezítették a dolgunkat, és amíg erővel bírták, méltó partnereink is voltak. A magasabb osztályból eredő erőnléti fölény és rutin, valamint – el kell ismerni – némi szerencse azonban mellettünk állt.

MOL MAGYAR KUPA: NYOLCADDÖNTŐ

ESMTK–KISVÁRDA MASTER GOOD 0–1 (0–0, 0–0, 0–0) – hosszabbítás után

ESMTK Stadion, 500 néző, v.: Hanyecz (Horváth Z., Rózsa D.)

ESMTK: Jeszenszky – Molnár R., Túri D., Lipcsei Á., Márton D. – Slezák, Ferkel (Lucz, 56.) – Molnár J. (Kovács D., 67.), Soós B. (Boda J., 96.), Molnár T. – Wirth (Sükösd, 104.). Vezetőedző: Turi Zoltán

KISVÁRDA: Petkovics – Hej (Karabeljov, a szünetben), D. Kovacic, Széles, Alic (Leoni, a hosszabbítás előtt) – Melnik, Ötvös (Czérna, 82.) – Szpaszics, Lucas (Makowski, 58.), Vida K. (Camaj, 58.) – Ilievszki (Mesanovic, 59.). Vezetőedző: Török László

Gólszerző: Molnár T. (öngól, 0–1) a 123. percben

A gól története

123. perc: Kovacic hozta fel a labdát középen, majd jobbra passzolt Makowskihoz, aki élesen lőtt középre, a Mesanovic elől menteni igyekvő Molnár Tamás pedig a saját kapujába gurított. Öngól, 0–1.