Az esküvői tanú is szemtanú volt

A tavaly június 9-i Achilles-ín-szakadását követően a visszatérés első mérföldkövét az jelentette, amikor idén áprilistól kezdve nyolc bajnoki meccsen szerepelt az NB III-as csapatban. Aztán az NB I-es alakulatunk első nyári edzőmeccsén, Kazincbarcikán góllal jelentkezett – ez volt a következő állomás. A harmadik stáció pedig az, hogy pénteken, a Gyirmót elleni bajnoki meccs hajrájában is pályára lépett Gosztonyi András, akinek 202. (Mezőkövesd ellen, tavaly június 9.) és 203. NB I-es bajnokija (augusztus 6., Gyirmót) között 423 nap telt el.

„Örültem neki, amikor az NB III-as csapattal tudtam játszani, annak is, amikor végre edzőmeccsre be tudtam szállni, de az igazi visszatérést valóban az jelentette, hogy az NB I-es csapat színeiben, bajnokin is pályára léphettem – mondta a pénteki nap jelentőségéről Gosztonyi András. – Nagyszerű érzés volt az, ahogyan a szurkolók fogadtak, de a legfontosabb természetesen az, hogy nyert a csapat.”

A bajnoki meccset megelőző napon Goszi még a hétvégi forduló nélkül maradt NB III-as tartalékcsapatunk edzőmeccsén szerepelt, 55 percet játszott az ukrán élvonalbeli Minaj ellen. Ezek után meglepetést okozott, hogy az NB I-es csapatnál is számoltak rá másnap?

„Megedzett ez az elmúlt egy év, ezért minden olyan meccsnek örülök, amin pályára léphetek – válaszolta a kisvárdai színekben a 102. bajnoki, azon belül az 53. NB I-es meccsén lehetőséghez jutó 30 esztendős szélső. – Azzal számoltam, hogy ott lehetek a meccskeretben, az volt a plusz, hogy három percre be is vetettek. Ez lehetett volna több is, hiszen legalább három percet ott toporogtam az oldalvonal mellett, mialatt vagy ki sem ment a labda a pályáról, vagy ha igen, akkor olyan helyzetben, a kapunk környékén, amikor íratlan szabály, hogy nem cserélünk. Ezt tudomásul is vettem, de persze már nagyon mentem volna befelé. A hosszabbítás perceit azonban a pályán tölthettem, nem éreztem, hogy feszült lett volna a hajrá, de nyilván az a csapat, amelyik emberelőnyben vesztésre áll, az fokozottan megy előre, legyen bárki is az ellenfele. Külön öröm, hogy győztes meccsen térhettem vissza. Hogy olyan meccsen, amikor egy félidőt tíz emberrel kellett játszanunk, az pedig a csapat erejét mutatja.”

Végre tűzközelben: Gosztonyi András (21) a hosszabbítás perceire pályára léphetett

Fotó: Móricz Csaba

Véletlen, vagy a sors akarta így, hogy éppen akkor történt mindez, amikor az ellenfél soraiban ott volt az ugyancsak csereként bevetett Lencse László, Gosztonyi András legjobb barátja? És milyen érdekes, csapatunk következő meccse annak az MTK-nak az otthonában esedékes, ahol Goszi nevelkedett.

„Lencse Lacival, azaz Lalával ezeréves barátok vagyunk, ő volt az esküvő tanúm és ő lesz az egyik gyermekem keresztapja is – beszélt az összefüggésről a korábbi U20-as világbajnoki bronzérmes játékos. – Többször is találkoztunk már ellenfélként, és ketté tudjuk választani az egészet, ő a saját csapatának sikeréért dolgozik, én pedig már egy ideje azért, hogy a Kisvárda nyerjen. Ami a következő ellenfelet illeti, ez az MTK már nem az, mint amikor én, gyerekként ott voltam, most pedig elég rutinos játékosnak számítok már. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, mióta eljöttem onnan, nyilván jó szívvel gondolok az ott töltött évekre, de engem már a Kisvárda sikerei érdekelnek.”

A borítófotón: A visszatérés pillanata, Gosztonyi András (balra) Bohdan Melniket váltotta

Fotó: Móricz Csaba