Szunnyad-e az óriás?

A szerdai, Haladás elleni mérkőzésre hétfő óta Bükön hangolódó csapatunk kedd délután tartja majd meg a meccs előtti utolsó edzését. A délelőtt szabad volt, a reggeli után beszélgettünk a szálloda közösségi terében olvasgató Dombó Dávid kapussal. Már csak azért is, mert számára azért pikáns meccs lehet a szombathelyi, ahol egykori csapata ellen szállhat harcba a Mol Magyar Kupában a nyolc közé jutásért.

Mit olvasol éppen?

Anthony Robbins könyvét, az „Ébreszd fel a benned szunnyadó óriást!” címűt – felelte Dombó Dávid, aki Lucas sérülése miatt a csapatkapitányi teendőket is ellátja. – Ötszáznegyven oldalas, de nagyon izgalmas mű, és egyébként is nagyon szeretek olvasni, úgyhogy gyorsan végzek majd vele.

Hogy látod, a csapatban szunnyadó óriást is fel kell ébreszteni?

Mondhatni talán, hogy igen. Tény és való, hogy a Paks elleni mérkőzés nem sikerült jól, de adott a minta, hiszen legutóbb a diósgyőri vereségünk után érezhettünk ilyesmit, de utána a Soroksár elleni kupameccset, majd a ZTE elleni bajnokit is sikerült megnyernünk. Ezúttal is vár ránk egy hétközi kupameccs, majd a budafoki bajnoki, úgyhogy más célunk nem is lehet, mint mindkettőt megnyerni.

Mikor ennyire gyorsan követik egymást a meccsek, mint mostanában, van idő rágódni azon, ami a rosszabbul sikerült legutóbbi fellépésen, esetünkben Pakson történt?

Természetesen van. A vasárnap este az egyértelműen a csalódottságé volt, egy picit még hétfőn is lehetett érezni ezt a csapaton, viszont kedden már úgy kell készülnünk, hogy ennek a Haladás elleni kupameccsre már ne legyen nyoma. Ebben a segítségünkre van, hogy együtt lehet a csapat ezekben a napokban, kellően rá tudunk hangolódni a következő összecsapásra. Hétfőn este, vacsora után videóztunk, megmutatta a szakmai stáb nekünk, hogy milyen hibák vezettek a Paks elleni vereséghez, de azzal le is zártuk azt a meccset. A keddi videózáson már a Haladás lesz a terítéken. Bízom benne, hogy sikerül kiharcolnunk a továbbjutást.

Lehet bármit mondani, de neked a szombathelyi múltad miatt biztos, hogy más egy kicsit a Haladás elleni mérkőzés, mint a többi. Mikor védtél legutóbb korábbi csapatod ellen?

Kettőezer-tizenkilenc tavaszán, ugyanúgy egy kupamérkőzésen, mint most. Akkor még a Mezőkövesd játékosa voltam, a Haladás is az NB I-ben szerepelt, de a kupában is összeakadtunk. Az még oda-visszavágós párharc volt, az otthoni gólnélküli döntetlen után Szombathelyen egy nullra nyertünk, és bejutottunk a nyolc közé. Ezt a végkifejletet szerdán is elfogadnám.

Mit jelent számodra a Haladás, mint klub?

Hét évet töltöttem Szombathelyen, ennyi idő azért nyomot hagy az emberben. Sokat köszönhetek a pápai csapatnak is, de Szombathelynek is, ahol gyakorlatilag felnőtté váltam. Valamilyen szinten presztízsmérkőzés lesz a számomra, hiszen oda térek most vissza ellenfélként, ahol nevelkedtem. A csapatban is van néhány játékos, akit jól ismerek, hiszen ők is a szombathelyi akadémián nevelkedtek, a stábból pedig Jakab Csaba kapusedző és Vörös Csaba technikai vezető maradt meg a régiek közül. A távozásom óta viszonylag új közeg veszi már körül a Haladás csapatát.

Ha megnyerjük mindkét e heti meccsünket, újra mosolygósabbak lesznek az arcok?

Így van, és más célunk nem is lehet!