Apáról fiúra szállt az edzősködés

Nagybátony, Gyöngyös, Miskolci VSC, Lehel SC, Leninváros, Salgótarján, Sátoraljaújhely, Borsodi Bányász, Kisterenye – többek között ezekkel a csapatokkal alkotott egy mezőnyt az 1974-1975-ös NB III-as bajnokságban a Kisvárdai SE. A húszcsapatos csoportból persze nem hiányozhattak a megyebeli riválisok, a Nyíregyházi Spartacus-Petőfi, a Záhony és a Tuzsér sem.

És ott volt a mezőnyben a Rudabánya is, amely 45 éve ezen a napon, 1975. május 18-án járt a Várkertben. És nyert is 3–2-re úgy, hogy 3–0-ra is vezettek a vendégek. A korabeli beszámoló szerint nagy erővel támadott a hazai csapat az első félidőben, de a helyzeteit nem tudta kihasználni. Aztán a második félidő elején a borsodiak gyors egymásutánban három gólt szereztek, a Kisvárda az utolsó negyedórára fordulva szépített, majd két perc múlva a gólt szerző Bacskai Béla révén tizenegyest hibázott – pontosabban a Rudabánya kapusa hárította a lövést. A 87. percben született Darvai Sándor-gól már túl kései volt ahhoz, hogy csapatunk meg tudjon menteni egy pontot. A mérkőzést követően kisvárdai szempontból nem festett túl szépen a tabella, hiszen 18. helyen állva csak a Tuzsért és a sereghajtó Debreceni EAC-ot előztük meg. A Rudabánya a nyolcadik helyen állt.

A kisvárdai összeállításban jól csengő nevű játékosok is feltűntek, olyanok, mint a későbbi NB I-es futballista, az akkor 18 éves Turtóczki Sándor vagy a csapatnál az edzői teendőket majdan több ciklusban ellátó Komáromi György. Az edző pedig akkor Oláh Tibor volt.

Ifjabb Oláh Tibor (balra) jól emlékszik azokra az időkre, amikor édesapja volt az edző Kisvárdán

„Édesapám rendelkezett a megyében először szakedzői diplomával, és több időszakban is dolgozott a kisvárdai csapat mellett – mondta ifjabb Oláh Tibor, a Bessenyei-gimnázium nyugalmazott testnevelője, aki ugyancsak futballozott, edzősködött, de kézilabdázott és abban a sportágban is űzte az edzői szakmát, a női labdarúgást ő honosította meg Kisvárdán, jelenleg az U16-os csapat edzője és az akadémiai kollégium igazgatója. – Dolgozott Tuzséron és Mándokon is, többször visszahívták Várdára, az egyik ilyen alkalom során Mándokon éppen én váltottam őt a kispadon. A Tornyospálcáról induló Turtóczki Sándornak apukám volt az osztályfőnöke a Bessenyeiben, a csatárt Mezey György hívta a BVSC-hez, majd az MTK játékosa lett, aztán egy évig kölcsönben Nyíregyházán is játszott, éppen akkor, amikor a Szpari története során először jutott az NB I-be. Dócs László Debrecenből érkezett, tőle egyszerűen képtelenség volt elvenni a labdát. Abból a csapatból Komáromi György nem szorul bemutatásra Kisvárdán, ő is remek játékos volt, miként Bacskai Béla vagy éppen a jogi végzettségű Darvai Sándor. Egy másik későbbi kisvárdai edző, Nagy Gábor is játszott azokban az időkben a csapatban.

Komáromi György unokája társaságban 2011-ben, a városi kitüntetés átvételekor

Az 1975. május 18-án játszott fordulóból az NB III Északkeleti csoportjából a Kazincbarcika–Nagybátony (2–2), a Hajdú Vasas–Debreceni MTE (4–1) és a Salgótarjáni KSE–Gyöngyös (0–2) mérkőzés is szerepelt a Totóban. A bajnokság vége viszont szomorú véget ért a kisvárdaiak számára, hiszen a létszámcsökkentés miatt öt búcsúzó volt a csoportból, és bár a Kisvárda négy riválisát is megelőzte, végül 16. helyezettként is kiesett az NB III-ból.

1975. MÁJUS 18.

1974-1975-ÖS IDÉNY, NB III ÉSZAKKELETI CSOPORT, 32. FORDULÓ

KISVÁRDAI SE–RUDABÁNYA 2–3 (0–0)

Várkert, 1100 néző, v.: Füzessy

Kisvárda: Molnár – Regőczi, Kiss (Takács), Komáromi, Kulcsár, Tóth, Batári, Turtóczki (Darvai), Bacskai, Dócs, Nagy G. Edző: Oláh Tibor

Gól: Sarkadi (0–1) az 50., Sarkadi (11-esből, 0–2) az 54., Miksztai (0–3) a 64., Bacskai (1–3) a 75., Darvai (2–3) a 87. percben

Turtóczki Sándor Tornyospálcáról indulva, Kisvárdán keresztül meg sem állt a fővárosig, ahol a BVSC és az MTK játékosa is volt

Holnapi emlékünk: A feljutás és bennmaradás napja