Száz gól fölött termeltek

Sorozatunkban egy olyan mérkőzésre emlékezünk vissza, amelyet 13 évvel ezelőtt ezen a napon, 2007. március 31-én játszott a kisvárdai csapat, még Várda SE néven – a megyei I. osztályban. A VSE a tavaszi harmadik fordulóban Kemecsén lépett pályára, azok után, hogy a szezon első két mérkőzését elveszítette, és a március végi összecsapáson már új edző ült a kispadon.

„Az volt az első meccs, amelyen edzőként ültem a felnőtt csapat kispadján – emlékezett a kezdetekre Kocsis János, aki 2014 óta újra tagja a kisvárdai stábnak, előtte megtett egy kis vargabetűt, míg újra megtalálta a munka a szülővárosában. – Előttem van a mérkőzés, kettő nullás félidei vezetés után nyertünk kettő egyre. A Kemecse a hetvenedik perc tájékán tizenegyest rontott, ha belövi, még meleg lehetett volna a vége, így viszont már későn jött össze a szépítése. Az biztos, hogy Kiss Gábor lőtte a büntetőt, abban már nem vagyok biztos, hogy Tuska János védte vagy a kapufán csattant a labda. De azt tudom, hogy Tuska volt az egyedüli bevethető kapusunk, neki is fájt a combja, így a kirúgásokat védőnk, Krizán István végezte el.”

Bizony, vannak ismerősök a kisvárdai összeállításban – a felnőtt csapatnál most asszisztens edzőként dolgozó Kocsis János mellett az akkori játékosok közül Baksa Zoltán utánpótlás-edzőként, Krizán István buszsofőrként dolgozik most a klubnál –, de még kemecsei oldalon is. Az akkori házigazdánál ugyanis a Kisvárda Master Good jelenlegi kapusedzője, Szabó Attila védte a kaput. És az ő emlékeiben is élénken él a mérkőzés.

„Kettő egyre kikaptunk – vágta rá Szabó Attila a dátum és a párosítás hallatán. – Én viszont biztos vagyok benne, hogy a kapufán csattant az a bizonyos büntető. Rémlik, hogy nagy harcban voltunk a Kisvárdával a jó helyezésekért, de később így volt ez az NB III-ban is. Aztán 2011-ben is csatáztunk Kocsis Jánossal, akkor még mindig a Kemecse kapusa voltam, ő pedig a Cigánd edzője. Az volt az az év, amikor az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa a Nagyecsed, a Tiszakanyár és a Cigánd között, és bár mi kívülállóként Janiéknak szurkoltunk, de úgy alakult, hogy a Nagyecsed lett a befutó…”

„Na, erről megvan a véleményem, de inkább hagyjuk – veszi vissza a szót Kocsis János. – Maradva a kettőezerhetes tavaszi szezonnál, az általam irányított időszakban a tizenhárom meccsből tizenkettőt megnyertünk, csak egyet veszítettünk el, Tiszalökön egy nullra. Legyőztük a későbbi bajnok Nagyecsedet is egy nullra, és végül a második helyen végeztünk, majd felkérésre elindulhattunk az NB III-ban.”

Kocsis János az ötödik helyen vette át a csapatot, a hátrány akkor nyolc pont volt az éllovas Nagyecseddel szemben. Ezt sikerült megfelezni a bajnokság végére, és a VSE úgy lett második, hogy öt ponttal előzte meg a 17. forduló után még két ponttal előtte álló, végül harmadik Tiszavasvárit. A Kocsis János vezette időszakban 71–11 volt a kisvárdaiak gólkülönbsége (amin nagyban segített a Szatmárcsekének lőtt 11 gól…), és egyedüli csapatként a bajnokságban túljutott a száz szerzett gólos határon, 103–30-as mutató állt a csapat neve mögött a bajnokság végén.

Hogy teljes legyen a történet, Kocsis János és Szabó Attila harmadik éve kollégák Kisvárdán – a sok ellenfélként megélt csata ellenére békében, barátságban.

2007. MÁRCIUS 31.

DR ZILAHI MEGYEI I. OSZTÁLY, 18. FORDULÓ

KEMECSE–VÁRDA SE 1–2 (0–2)

Kemecse, 350 néző, v.: Tassy

Kemecse: Szabó A. – Barna M., Kiss T., Kiss G., Komi, Somogyi, Karkusz, Ferenczi (Kertész), Gerliczki, Matejkó, Gráf. Játékos-edző: Barna Miklós

Várda SE: Tuska – Krizán, Deák I., Balogh G. – Cseke A., Baksa Z. – Dolhai (Kosztyu), Vicickó (Kerepesi), Cipf – Varga J. (Ablonczi), Balázsi P. Edző: Kocsis János

Gól: Somogyi, illetve Balázsi P., Varga J.

A borítófotón: Kocsis János (balról a harmadik) és Szabó Attila (balról a negyedik) harmadik éve jól megférnek egymás mellett a kisvárdai kispadon

Fotó: Nyulak Nikoletta

Holnapi emlékünk: Igazán szeszélyes április 1-jei mérkőzés