Otthon – idegenben

Nem fest rosszul csapatunk idegenbeli mérlege. Az eddigi öt bajnokinkból négyet játszottunk otthonunktól távol, abból immár hármat megnyertünk, és azt az egyet pedig az újonc Budafok ellen veszítettük el.

Az oly’ patinás budapesti klubok, mint a Honvéd és az Újpest otthonában begyűjtött három pontok után szombaton a tavaszi kupadöntős Mezőkövesdet is sikerült felülmúlni. Nemcsak eredményben, hanem játékban is.

Az első negyedórát követően úgy vezettünk 2–0-ra, hogy Fernando Vianának és Lucasnak is kimaradt egy-egy ordító helyzete. Az is igaz, a gólhoz kellettek Danilo Rjabenko kapus hibái, de azokat ki is kellett tudni használni, Mindenesetre az elbizonytalanodó kapusát Kuttor Attila, a mezőkövesdiek vezetőedzője lecserélte, döntését nyilván megkönnyítette, hogy erre a fordulóra már visszaállították az ötcserés rendszert. Ezáltal a kisvárdai keret létszámát is feltunningolták húszra, de abban nem kapott helyet a sérült Niko Datkovic, aki Újpesten bekktársához, Rubus Tamáshoz hasonlóan a kapuba talált.

Ami Rubust illeti, ő is felzárkózhatott volna a góllövőlistát addigra már két-két góllal vezető Fernando Viana-Szlobodan Szimovics pároshoz, de abszolút ziccerben leadott lövése valahogy nem haladt át a gólvonalon. Miként Claudiu Bumba sistergős lövése sem, amely után a labda a bal felső saroknál vágódott ki a lécről. És ekkor nem beszéltünk Sassá blokkolt lövéséről, úgyhogy a hatalmas mezőnyfölényben játszó várdaiak szünetre eldönthették volna a meccset.

Ezt csak azért sajnáltuk, mert a 2–0-s vezetésről elnevezett utcába Újpesten és tavaly februárban, Mezőkövesden is besétáltunk már. A Megyeri úton ugyan nyertünk, de Matyóföldön akkor 2–2 lett a vége, hogy akkor besegítettünk egy öngóllal nekik. Most is, de amikor Cornel Ene balszerencsésen a saját kapunkba csúsztatta fejjel a labdát, már csak az ötperces hosszabbítást kellett túlélni. Ez volt a meccs legkritikusabb periódusa, mert a második félidőben is magabiztosan álltuk a sarat, bár már nem volt olyan domináns a futballunk, mint az elején.

Gondot okozott még Lucas sérülése, ami miatt – kisebb huzavona után – le kellett cserélni. Ez olyannyira ritkán szokott megtörténni, hogy Supka Attila vezetőedző percekig toporgott a kezében kapitányi szalaggal, amely végül Rubus karjára került. A végén bemutatkozott Tonci Kukoc is, kihasználtuk az öt cserelehetőséget – és nyertünk!

Ja, és vasárnap estig biztosan a második helyre álltunk…

OTP BANK LIGA: 6. FORDULÓ

MEZŐKÖVESD ZSÓRY FC–KISVÁRDA MASTER GOOD 1–2 (0–2)

Mezőkövesd, 1520 néző, v.: Káprály (Vígh-Tarsonyi, Szalai B. – Antal P., Csonka)

MEZŐKÖVESD: Rjabenko (Szappanos, 18.) – Vadnai (Farkas D., 54.), Neszterov, Katanec (Borjacsuk, 74.), Karnyicki, Lakvehaliani – Szeles T. (Nagy D., a szünetben), Berecz Zs., Cseri T. – Szergyerov (Jurina, a szünetben), Vutov. Vezetőedző: Kuttor Attila

KISVÁRDA: Dombó – Melnik, Ene, Rubus, Hej – Lucas (Karaszjuk, 65.), Szimovics – Navrátil (Horváth Z., 80.), Bumba (Cukalasz, 88.), Sassá (Kukoc, 88.) – Viana (Camaj, 80.). Vezetőedző: Supka Attila

Gólszerző: Szimovics (0–1) a 5., Navrátil (0–2) a 14., Ene (öngól, 1–2) a 90. percben

A gólok története

5. perc: A kapujából a tizenhatos oldalvonaláig kifutó Rjabenko elvétette a labdát, Navrátil megszerezte azt, és visszagurított Szimovicsnak, aki 18 méterről jobbal az üresen maradt kapu jobb oldalába ívelt, 0–1.

14. perc: A Lucas által megszerzett labdát Bumba vezette középről jobbra, majd kiugratta a jobb oldalon Navrátilt, aki lefutotta védőjét, és a kivetődő Rjabenko felett 8 méterről, éles szögből jobbal a jobb alsó sarokba emelte, 0–2.

90. perc: Cseri ívelt jobbról a kapu elé, ahol a felugró Ene az ötös vonaláról balszerencsés mozdulattal a saját kapujának jobb alsó sarkába csúsztatta a labdát. Öngól, 1–2.