Döntetlen után is pezsgőfürdő, örömmámor

Valami hasonló mérkőzésen vehetett részt szinte napra pontosan húsz évvel ezelőtt Őze Tibor, az akkor Nyíregyházán, jelenleg a Szeged 2011-nél dolgozó vezetőedző. 1998-ban Pakson dőlt el, hogy a Szparit az NB I-be vezette, most jelenlegi csapatának a testén kerülhetett volna az élvonalba a pünkösdvasárnapi meccsen egy ponttal is réve érő Kisvárda (az igazsághoz tartozik, hogy a Grosics Akadémián dolgozó Őze Tibor csak a licencét adja a szegedi csapathoz, valójában Goran Kopunovics a szakmai munka feje, ő is meccselt).

Az hamar kiderült, hogy nemcsak a Várda gondolja komolyan a feljutást, hanem a Szeged is bennmaradást, hiszen a vendégek nem húzódtak be a kapujuk elé, hanem bátran mentek előre. Az első tíz percet mégis a házigazda zárhatta le volna góllal, de előbb Brana Ilics lövését védte Szántai Levente, majd Lukács Rajmond fejelt fölé.

Aztán egyre inkább a Szeged vette át az irányítást, és amikor a tavaly még Kisvárdán játszó, a legutóbbi, Zalaegerszeg elleni meccsen (2–0) csapata mindkét gólját szerző Szabó Péter egyedül vezette Zöldesi Illésre a labdát, és el is gurította mellette, akkor a vendégkispadon volt, aki már gólt kiáltott, de a labda elkocogott a baloldali kapufa mellett. Megint az volt az ember érzése, mint két hete, hogy jól jön majd a szünet a házigazdának a sorok rendezésére, csak most nem vezetett a csapat, mint akkor a Soroksár ellen.

A döntetlen azonban elegendő volt a célok eléréséhez, főleg, hogy a Békéscsaba is 1–1-re állt ekkor a Nyíregyháza Spartacusszal. A második félidőt úgy indította a Várda, hogy érződött, győzelemmel óhajtja emlékezetessé tenni az osztályváltást. Matija Misic nagy helyzeténél a védők még blokkolták a lövést, Hej Viktor viszont addig kereste a lövőhelyzetet, amíg megtalálta, és az utat is a bal alsó sarokba is.

A szünetet követő első tíz perc mozgalmasan alakult, megjött a várdaiak önbizalma, főleg a gólszerzőé, aki „megernyőzte” ellenfelét és lendületet vitt csapata játékába. Aztán Hej megsérült, le kellett cserélni, de nem ezért egyenlített a Szeged, hanem azért, mert Nagy Norbert befújt egy olyan tizenegyes, amelynél inkább kifelé kellett volna ítélnie szabadrúgást. A büntetőt Germán Tamás gólra váltotta, közben a Békéscsaba már vezetett a Szpari ellen, így feszült hajrára lehetett számítani.

Az is lett. Az utolsó tíz percre fordulva eleinte a szegedi lábakon vándorolt a labda, majd a Kisvárda vette át a játék irányítását, de a kapu felé már nem nagyon mentek a csapatok. A Szegednek is jónak tűnt a döntetlen (az utóbbi kilenc fordulóban a nyolcadik), a Várdának meg főleg.

A hosszabbítás három percében pedig megkezdődött a visszaszámlálás, és amikor Nagy Norbert lefújta a meccset, tudatosult a várdaiakban, hogy megvan az NB I! A klub történetében először, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében másodikként!

Jöhetett a körtánc, előkerültek a pezsgők, a szurkolók együtt elénekelték a játékosok az Ismerős arcok Nélküled című slágerét, a Himnuszt, és kezdődhetett az ünneplés.

Kisvárda Master Good–Szeged 2011 1–1 (0–0)

Kisvárda, 1100 néző, v.: Nagy N. (Baghy, Kovács II G.).

Kisvárda: Zöldesi – Vári B., Rjasko, Papucsek – Lucas –Melnik, Oláh G., Misic (Heffler N., 91.), Hej (Jánvári, 69.) – Lukács R. (Oltean, 81.), Ilics. Vezetőedző: Kondás Elemér.

Szeged: Szántai – Tamaskó, Farkas M., Tóth G., Gergényi – Horváth A. (Nicorec, 60.), Coroian –Szabó P., Germán T., Zsivanovics – Zádori (Tóth L., 78.). Vezetőedző: Őze Tibor.

Gól: Hej (1–0) az 51., Germán T. (11-esből, 1–1) a 72. percben

Percek, események

51. perc: Melnik jobboldali beadása után Hej megelőzte a védőket, és megszerezte a labdát, tolt rajta kettőt, majd 12 méterről jobbal a bal alsó sarokba lőtte, 1–0.

72. perc: Lucas és Szabó Péter üköztek a tizenhatoson belül a felpörgetett labdáért küzdve, a játékvezető tizenegyesnek látta az esetet. A büntetőből Germán Tamás a balra vetődő Zöldesi mellett a kapu bal oldalába lőtte a labdát, 1–1.

Mesterszemmel

Kondás Elemér: – Az első félidőben gyengébben futballoztunk, mert remegtek a lábak, de a második játékrészt jól kezdtük, gólt is szereztünk. Az egyenlítés után arra figyeltünk, hogy megmaradjon a célok eléréséhez számunkra megfelelő eredmény. Itt szeretném megköszönni mindenki munkáját, aki azért dolgozott, hogy a Kisvárda feljusson, a kollégák, a játékosok, a vezetés, a technikai személyzet és a bennünket mindenhova elkísérő szurkolók közös sikere ez.

Őze Tibor: – A mérkőzés képe alapján teljesen reálisnak érzem a döntetlent. Csapatunk erejét jelzi, hogy a mérkőzés legnagyobb, kihagyott helyzete után is talpra tudtunk állni, és nagyon értékes pontot szereztünk egy NB I-es csapat otthonában.